Kilencedik bejegyzés 

Most igazán? Nem mondok inkább én már semmit.

Elkezdődött a tábor. Most megyek reggel az első megbeszélésre. Chris nem jött a ruháiért, nem is keresett. Az igazat elmondva nem hiányzik. Leszarom.És, hogy mit csináltam a hetemnek megmaradt napjain? Szörföztem, zabáltam, filmeztem, edzettem, rászoktam a reggeli futásra, és persze pasiztam. 

Nem mondom, hogy nem volt jó Chris nélkül... De azért az rohadtul hiányzott, hogy valaki felcsessze az agyam. És ki is csinálhatná jobban mint...? Na persze, hogy csak Ő. És mielőtt sirnék (amit a jó büdös életben nem tennék meg pont érte) vagy még csöpögősebbé válna a helyzet, nyugodtan kimondhatom. Teljes mértékben nyugodt volt nélküle minden teljes napom. Christofer Diamond nélkül...

Ma jön a húgom repülővel, ezért kihagyva az első adminisztrátoros megbeszélést, mehetek érte. Marha jó. Tegnap már összepakoltam az extra nagy bőröndömet, ezért csak reggel indulás előtt, a sport táskámba beleraktam a fülhallgatót meg egy kulacs vizet, kezemben a telefonommal, és már indulhattam is. Gyalog is tudtam volna menni, de inkább ennyi cuccal a kocsimat választottam. Vagy is elnézést. A bérelt kocsimat. Beledobáltam a táskáimat a hátsó ülésre majd a legvégén a szörfdeszkámat, és indultam is.

Húsz perc kocsikázás után odaértem. Persze, hogy késtem 5 percet és legutoljára értem be.

Odasétálva a többiekhez eldöntöttem, hogy pont leszarom, hogy mi lesz rólam a benyomásuk.

- A cuccaid? - néz rám egy srác.

- Mi van a cuccommal?

- Nem hoztál cuccot? - néz rám halál komolyan.

- Képzeld én ruha nélkül megyek el egy táborba. - forgatom meg a szemem mire egy lány elneveti magát.

- Hol a cuccod?

- Most valami nyomozó vagy, vagy mi az Isten? - röhögöm el magam. - Egyébként - Billentem jobbra a fejem. - a kocsiba van.

- Betudod hozni? Vagy segítsek? Hátha nem bírod el. - kezd el pofázni.

- Szerintem kettőnk közül nem én vagyok az aki nem tudja behozni ... - nézek rá.

- Mark.

- Mark. - "fejezem" be a mondatom majd a többieket figyelmen kívül hagyva elmegyek a "cuccomért".

Vállamon az egyik táska, másik a kezemben a deszkám meg a másik kezemben. Körülbelül így megyek vissza hozzájuk.

- Hány hétre jöttél? Három? Vagy mi ez a sok cucc. - vigyorog rám, ki más, mint Mark.

- Nem. - megyek be az épületbe. Balszerencsémre persze, hogy követ.

- Akkor hányra?

- Basszus! Kezdek tőled félni. - nézek rá egy pillanatra, mérgesen. - Amúgy meg ha ennyire érdekel. Négy. - intem le, majd belépve a szobámba, rácsapom az ajtót. Még jó, hogy tudtam melyik szoba az enyém vagy eléggé beégtem volna.

Miután lepakoltam/kipakoltam, visszamentem a többiekhez. Szemem megakadt egy fiún.

- Te eddig is itt voltál? - biccentek felé mire elvigyorodik.

- Szépség, még jó, hogy észreveszel. - kacsint rám mire felfordul a gyomrom.

- Na elég legyen! Jessica hagyd békén a fiúkat. Mark és David, ti meg őt. - mutat rám a szörf programok vezetője, Thomas.

- Akkor nem csak én késtem. - fonom keresztbe a karomat, Mark szemébe nézve.

- Mint nagyon ügyesen megfigyelted. Nem. - néz rám felvont szemöldökkel mire egy "undorodok tőled" nézést kapott.

- Na akkor hányan vagyunk? - csapja össze a kezét Tom. - Jessica, Mark, Lisa, David, Ella és még majd este jön Adem. Akkor összesen három fiú, három lány. Pont jó. Úgy is párban leszünk. Meg még én. De nekem nem kell. - vicsorít rám. Ezt most nem tudom hova tenni.

- Ki kivel szeretne lenni?

- Bárki is az az Adem én vele. - teszem fel a kezem mint az első osztályosok.

- Kizárt.- szögezi le Tom.

- És miért?

- Mert.

- Na kösz szépen.

- Nincs mit. Valaki ismeri innen egymást?

- Csak én meg Adem. - mondja Ella.

- Akkor ti együtt lesztek. - jelenti ki a " kedves" vezetőnk meg sem hallva, hogy Ella még hozzá teszi, hogy egyáltalán nem akar vele lenni.

- Hogy, hogy? - súgom oda neki.

- Jártunk. - néz rám úgy, mint ha pont leszarná. De ahogy belenézek a szemébe látszik a szomorúság. Megpaskolom a vállát majd tovább hallgatom Mr. Fapofát. Igen, ez az új neve.

- Lisa és David együtt lesznek. - jelenti ki, mire becsukom a szemem.

- Baszki. - csúszik ki a számon, halkan, de még is meghallották.

- Baj van szépség? Tán velem szeretnél lenni? - vigyorog rám David.

- Nem veled. De nem is Mark-al. Semelyikőtökkel sem. Max lányokkal.

- Közös az érzés. - néz rám Mark megrökönyödve.

- Örülök. - nézek rá.

- Jessica! Nem tudom mi a bajod? Már meglehetsz 18, hogy nem ijedsz meg a fiúktól, nem de?

- De. - fordulok el majd bemegyek az épületbe.

- Hé várj! - kiállt utánam Lisa. - Figyi, mivel késtél, és két ágyas szobák vannak ... Daviddel kell lenned egy szobába. - néz rám elhúzva a száját.

- Mivan?? Le volt foglalva a szobám, és úgy volt, hogy lánnyal alszok. Na ne. Akkor alszok nálatok a földön. - kezdem hadarni.

- Tommal beszéd meg. - állít meg a beszédben, majd még utánam mond egy bocsi - t.

Rekord idő alatt futottam oda Mr. Fapofához.

- Nem. - néz rám.

- De nem is...

- Nem.

- De én nem alszom vele!

- Nem.

- Na látja Ön is azt mondja.

- Mi? Nem magázz vagy... - néz rám fenyegetően.

- Öö, oké, de nem alszok fiúval!

- Mért kéne fiúval aludnod?

- Mert Lisa azt mondta. - nézek rá értetlenül. Na, rohadt jól indul ez a tábor is. Megakad a szemem az órán. Bazdmeg! Most ér be a vonata.

Következő részből:

- Bocs.

- Van mit. - mondja, mire elröhögöm magam.

- Van kitől tanulnod.

- Van hát. - forgatja meg a szemét mire meglököm és beleesik a vízbe.

- A rohadt ...

- Mennyi??? 100 gyerek? Na jó én meghaltam Mark. Temess el. Intézd el egyedül. Én nem bírom, meghaltam. - roskadok le a homokba, mire elröhögi magát és leül mellém.

- Tudod ... utállak. - néz rám halál komolyan, mire kibuggyan belőlem a nevetés.

- Na ne nevettess. Én utállak téged.

( Javításra vár )

                                 Nyolcadik bejegyzése ( javítás előtti) 

* - Mért mondanám ha még a nevedet sem tudom.*

  - Az egy dolog! - nézek rá mérgesen. 

  - Ja... - mosolyog rám.

  - Rohadt gyerekes vagy.

  - Tudom.

  - Akkor mért folytatod? - nézek rá.

  - Mert élvezed?

  - Én? Én nem élvezem. 

  - De bizony. Nagyon is bejön.

  - Nem. Nem jön be.

  - Én is ezt mondanám. Cicus. - fordul felém hirtelen, ami miatt persze kilötykölődött a mojitom-ból pár csepp. 

  - Anyád a Cicus.

  - Én nem tudok róla. - gondolkozik majd elröhögi magát. 

Ezek után egyikőnk sem szólt a másikhoz, csak sétálgattunk, és leültünk egy padra. 

  - Chelsea. - bököm ki amikor már nem bírom, hogy ne szóljak hozzá és, hogy ne tudja a nevem.

  - Cicus. - tűr egy hajszálat a fülem mögé, mire tehetetlenül elnevetem magam. Rajtam marad már ez a név. 

Hirtelen valami átjárta a testemet, kiborsóztam és elkezdtem émelyegni. Nehezebben nyeltem, rohadt nagy csomót éreztem a torkomban, szinte, nem is bírtam nyelni, és nem tudtam mi történik velem. Lehet, hogy az is rátett egy lapáttal, hogy előttünk egy lánycsapat a csípőjüket ringatva vonultak el, Christ bámulva. Igaz, nem hiszem, hogy az lehetett a baj, mert 100% , hogy féltékeny nem vagyok semmilyen lány miatt, vagy fiú miatt. Na ez aztán értelmes volt... És az is biztos, hogy csak nem esett jól az innivalóm.

  - Ne érj hozzám. - mondom lassan.

  - Mi? - néz rám értetlenül.

  - Többet. Ne. Érj hozzám. - nézek a szemébe.  

  - Ö... Oké. - néz rám furcsán.

  - De ne. Oké? - nézek rá.

  - Jól vagy? 

  - Persze, de azért elég undorító, ahogy másokat bámulsz. 

  - Mi van? 

  - Ez van. Tökre megbámulsz mindenkit. Nem is érdekel téged mennyit küzdöttek az alakjukért... 

  - Na, elég. Mi a franc bajod van?

  - Neked mi a franc bajod van?

  - Én kérdeztem előbb!

  - Én meg később. 

  - Te most megtiltod nekem, hogy nézzek valakit?

  - Én nem tiltok meg semmit. Csak elmondom a véleményem.

  - Ki vagy, hogy engem fegyelmezz?

  - Senkid sem vagyok. De ezt én is kérdezhetném tőled, hiszen nálam laksz! - kiáltok rá idegesen.

  - Basszus Chelsea! Te nem nézel meg egy fiút sem? - kiabál rám.

  - Melletted nem!

  - És miért?

  - Mert én figyelembe veszlek téged! - mondom könnyezve.

  - Mindjárt el is olvadok.

  - Hajrá. Meg is halhatsz értem. - vonom meg a vállam majd elfordulok.

  - A világért se. - mondja élesen én meg összerezzenek.

  - Én se,hidd el. - állok fel, majd visszanézve rá egy pillanatra, elmegyek.

Nem, nem sírtam. Tartottam magam ahhoz, hogy Chris egy tapló köcsög paraszt és, hogy nem is ismerem. Nem tudok róla az égvilágon semmit, és ez nem is fog megváltozni. Mert nem akarom. Tuti már volt millió csaja. Nem akarok lenni neki egy a sok közül. Nem mintha ,már gondolkoztam volna ezen. Mert nem is helyes. És egyáltalán nem az én esetem.  Jó volt egy napig vele. Filmbe illő volt, hogy a tengerparton találkozok egy perverz paraszttal, beköltözik hozzám és minden happy. Csak létezik olyan fogalom, hogy valóság, és ez a valóság rohadtul nem azt akarja amit általában az egyik fél. Mert én nem tudom, hogy Chris mit akart, vagy, hogy egyáltalán akart- e valamit kezdeni. De nekem minden hátsó szándék nélkül, csak az volt a vágyam, hogy legyen egy fiú haverom, aki mindent tud rólam. És nincs meg benne a "barátok extrákkal". Ami néha egy kis vonás, és már is beleszeret a másikba az egyik fél. Nem az, hogy eddig nem volt fiúhaverom. De ez más lett volna. Ezt csak egy nyári havernak néztem volna. Főleg, hogy idevalósi. 

Este felé csöngettek. Gondoltam, hogy Ő lesz, de kitártam az ajtót. 

- Menj el kérlek. - nézek rá.

- De miért? - néz rám zavartan.

- Mert nekem nem kell egy olyan mint, te. - nézek mélyen a szemébe mire kínosan felnevet.

- Mért lennék én valaki neked?

- Már lehetnék egyik legjobb barátom, ha nem lennél egy gyerekes köcsög.

- Bocs, hogy élek. Ja, és, hogy nézem a csajokat. - néz mélyen a szemembe mosolyogva, mire megforgatom a szemeim. 

- A cuccaid még itt vannak. - nézek hátra.

- Leszarom. - legyint majd elmegy. Hiába kiáltom még utána, hogy ide már nem jöhet, leszarja. 

Következő részből: 

Elkezdődött a tábor. Most megyek reggel az első megbeszélésre. Chris nem jött a ruháiért, nem is keresett. Az igazat elmondva nem hiányzik. Leszarom.

                          ~Fejlemény~

Sziasztok! Pár napja már próbálom felrakni a részeket. Nem tudom, hogy gépi hiba-e, vagy csak valami rendszer hiba. Én holnap elmegyek egy táborba ezért csak ha ma nem sikerül felraknom két részt, akkor jövő szombaton lesz, azaz egy hét múlva. Én majd pénteken érek haza, táborba nincsen wifi, mobil netem-mel  meg ott nem tudok, és őszintén nem is szeretnék majd írni :D. Ha ma nem érkezik meg a rész ( ami miatt legalább nyolcan rám írtatok privátban, hogy mikor jön) jövő szombaton érkezik. Addig is kitartás!

                 Hetedik bejegyzés

Lefagyva néztem, ahogyan közeledik, - Nem, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki nem tudna szörfözni. - de kár volt, mert elvesztettem az egyensúlyom és kellő egyszerűséggel elmerültem a víz alatt. Pechemre épp akkor jött egy óriási hullám, ezért fulladás híján felbuktam a felszínre, levegő után kapkodva. Chirs vigyorogva nézett, majd, ahogy a hullám engedte neki, odajött és leereszkedett ülésbe a deszkájára. Jó, az rendben van, hogy elszoktam esni, mert nem figyelek oda, de egyből feltudok jönni, de amikor Chris nyújtotta a kezét, hogy segítsen, ami egyébként tök felesleges volt, nem vette észre, hogy jön egy másik hullám ezért ő is belevágódott a vízbe. Ezek után persze én röhögőgörcsöt kaptam, ahogy a fiú prüszkölve feljön a víz felszínére, köpködi a vízet és köhög. Tudom, tudom ... meg kellett volna ütnöm a hátát vagy valami, de akkor, aznap, az egész találkozásunk miatt szívesen néztem ahogyan majdnem  szó szerint fuldokol.
- Nem vicces. - túrt bele a vízes hajába.
- Nem bizony. - nevettem el magam újra. Szúrós szemekkel nézett rám.
- Basszus ! Itt nem ér le a lábam. - nézett a vízre.
- Te hülye vagy. - nevettem folyamatosan.
- Te hülye vagy. - nézett a szemembe.
- Jézusom, ááá, nehogy elkezd. - buktam le a víz alá mire ő is lebukott és beleültett a nyakába. Na erre kíváncsi vagyok, mivel nem ér le a lába.
- Idióta! Tegyél le, elfogunk merülni.
- Cicus, ne parázz. Vízilabdás voltam. - próbál felnézni rám, de ezáltal nekem is változott a helyzetem, de így is biztosan tudom, hogy csak be akarta bizonyítani századszorra a tökéletes reklám mosolyát.
- Mi az, hogy "cicus" , ember ? Ne hívj így. Van nevem.
- Igen, Cicus. - mondta majd beledöntött a vízbe.
- Na kösz. - jövök fel a víz alól.
- Nincs mit, Cicus. - nyomatékosítja az "új" nevemet.
- Hát persze, hogy nincs. Seggfej. - biccentek, majd arcon fröcskölöm. Gondolom tudjátok mi következett ezután.

A tíz perces "egymás vízbe fullasztás" -os akciónk után, kiszörföztünk a vízből, de persze előtte mentünk még egy menetet, majd a parton sétálva, én a kedvenc mojitómat szürcsölve, Chris pedig a fagyiját nyalva beszélgettünk. Pár semmit nem érő mondat után, már nem bírtam ezért megkérdeztem.
- De mióta basszus ??
- Kb 3 éve ...
- Ja, azért vagy ennyire förtelmesen béna.
- Nem igaz, csak elakarod hitetni.
- Én csak az igazságot mondom. Egyébként. Mért nem mondtad? - nézek rá egy pillanatra.
- Mért mondanám ha még a nevedet sem tudom.

Következő részből :

- Chelsea.
-Cicus. - tűr egy hajszálat a fülem mögé, mire tehetetlenül elnevetem magam. Rajtam marad már ez a név.

- Menj el kérlek. - nézek rá.
- De miért? - néz rám zavartan.
- Mert nekem nem kell egy olyan mint, te. - nézek mélyen a szemébe mire kínosan felnevet.

                  Hatodik bejegyzés

-Fogd már be ember. Azt hiszik megöllek. - lihegte a nyakamba, amitől kirázott a hideg. Megakartam szólalni, de mégsem tettem.
- Még nem szólalsz meg? Hüm ... valaki kitartó. - lépett el tőlem, hála az égnek, majd felkapcsolva a lámpát szembe fordult. Egyből elfordultam, magamban elmondva a 'káromkodás himnuszát'. Chirs egy boxerban állt előttem, hatalmas vigyorral képén.
- Mi van nem tetszem? - tesz felém egy lépést, mire én hátárltam egy lépést.
- Aludhatunk együtt. - mosolyog rám 'ártatlanul'. - Benne vagy? Hát jó ... De ha szeretnéd lehet annál több is. - mondta ki mire beleboxoltam a hasába. Rohadt kemény.
- Fáj az igazság? Tudom, hogy tetszek ... - húzta tovább az agyam.              - Neked pedig nincs ellenedre ahogy látom. - fogta meg a karomat és az ágyhoz vezetett. Grimaszolva néztem rá, majd az éjjeliszekrényről levéve egy rágót, bevettem a számba.
- Én is kérek. A tiédből. - kacsint rám, mire becsuktam a szemem, elszámoltam tizig, majd a fürdőbe lépve, kulcsra zárva az ajtót, elkezdtem hajatmosni.
Mire már elkészültem teljesen - hajszárítás, fogmosás... stb. - és bementem a szobámba Chirs aludt. Persze, egynapos haveri valamiként, amit most magamra értettem, lefotóztam, behoztam egy matracot a vendég szobából, az ágyam mellé terítettem és lelöktem rá a Seggfejt. Igen, ez az új neve.  Az oké, hogy északa fél három van, de az nekem is durva, hogy nem ébredt fel arra, hogy valaki lelöki az ágyról. Befeküdtem az ágyamba, majd zenét bekapcsolva, elaludtam kb fél óra múlva.

Reggel, mikor lenéztem a földre nem volt ott már senki. Elkezdtem reménykedni, hogy Chris hallotta, hogy álmomban beszélek és elhagyta a terepet - egyébként nem beszélek álmomban - de sajnos amikor megéreztem az égett pirítós szagát, egyből tudtam, hogy még jelen van, sajnos. Kivánszorogva az ágyból, utam elöszőr a fürdőbe vezetett. Miután felvettem a nyári ruhám, elindultam a konyhába, ami remélem még nem égett le.
- Szia! - köszönt vigyorogva Chris, még mindig egy szál boxerben - ismétlem, szarul áll neki - majd elémrakva egy elégett pirítóst, narancslével együtt, leült velem szembe. Kimeredt szemekkel néztem a majdnem fekete kenyeret, ami már nem teljesen egy kenyérre hasonlított. Ránéztem Chirs reggeli félére, ami teljesen ép kinézetű volt. Hunyorogva néztem rá, minden utálatot beleadva.
- Baj van? Kérsz egy harikát? - nyomta az arcomhoz a tiszta vajas kenyerét. A fejemet megrázva megittam a narancslevem, majd felálva inkább kimentem az erkélyre. Mivel hamar meguntam, hogy nézem a tájat, inkább vissza mentem, és valami ehető étel reményében, kisütöttem egy csomag hasábkrumplit, meg előkerestem a ketchup - ot és elkezdtem enni, dél 1 óra környékén. Csak azért mondom az időt, mert most kelltem és hát, elég sokszor eszek ilyen kajákat reggelire, hosszú fennt maradások által, vagy esetleg reggelekbe nyúló bulik miatt.
Később, eldöntöttem, hogy kimegyek szörfözni. Felvéve az úszódresszt, ami nem teljesen olyan mint az átlagos dresszek, hanem hosszabbak, vagy is a lábamra rátapad az anyag. Na inkább hagyom. Annyi a lényeg, hogy olyan mint egy hosszú gatya, hosszú újjúval egybevarva, fürdőruha anyagú anyaggal. Na, én meg az értelmiség ...
Mikor leértem a partra, a pálmafás deszkámmal, ledobtam a cuccom egy nyugágyra, majd a kezembe véve ráhasaltam a vízre és elkezdtem evezni a kezemmel. Rááltam, amikor beljebb értem és csak élveztem a szörf tudásom - néha eléggé egósnak hangzok - .
Kinéztem a partra, láttam 10/8 as fiúkat, hogy néznek, én, ilyenkor csak rájuk vigyorgok, vagy egy 'mit akarsz?' arccal elfordulok. Most a vigyorgást választottam, kivételesen. Soha sem szoktam flörtölni, mert felesleges olyan fiúkkal akik csak egy alkalomra használnak ki, és általában az összes fiú ilyen. Teljesen tisztában vagyok róla, hogy Chirs sem kivétel, és most is furcsa, hogy még egyáltalán szóban vagyok vele.
Már egy-két órája biztos élveztem a tenger hullámait amikor megláttam egy túl ismerős alakot a parton ahogy kiabál. Csak az a gáz, hogy túl messze voltam a parttól ezért inkább hagytam a fenébe. Mikor legözelebb vissza pillantottam már befelé jött az illető. Itt döntöttem el, hogy inkább oda megyek hozzá, és nem fog kísérteni örökre a tény, hogy ha kimentem volna akkor nem fullad bele a vízbe. Amikor látta, hogy közeledek megállt, a neki csak bokáig érő vízbe, és végig elemezte, ahogyan közeledek felé. Aztán mellé értem ...
- Csak úgy ott hagysz? A semmi közepén? Milyen dolog ez te nő ??? - vágott bosszantott fejet, mire megforgattam a szemeim. Hirtelen felkapott és elkezdett befelé vinni a vízbe.
- Engedj el hülye gyerek! - csapok mérgesen a hasára. Most visszagondolva. Nem kellett volna. Olyan kemény a hasa, hogy a kezem is beletörhetne.
- Megszólaltál! - kezd el jobban bevinni a vízbe, miközben folyamatosan röhög.
- Pff. - nézek rá szem forgatva.
- Azért 26 óra után ideje volt. - kacsint rám.
- Na kapd be.
- Oké, mit? - vigyorog rám, mire kapálózva kijutok a kezei közül és visszarohanok a deszkámért, ő meg utánnam. Ráhasaltam ismét és őrült tempóval hajtottam magam egyre mélyebb vizekre. ( Mik ezek a bölcs gondolatok mostanában, jézusom ) Hátrapillantottam és azt hittem, hogy én fulladok a vízbe Chris helyett. A srác egy DESZKÁN állt.

Következő részből :
- De mióta basszus ??
- Kb 3 éve ...
- Ja, azért vagy ennyire förtelmesen béna.

Nos a részek. Úgy terveztem, hogy 4- 5 naponta lesznek kint, de ez nem mindig fog sikerülni. Nyaralás, tábor, osztálykirándulás ... stb. De igyekszek hosszabbat írni, csak így elég nehéz, hogy már meg van a sztorinak a vége, az izgalmasabb része, egyéb részletek. Néha elég gonosz leszek, ahogy befogom fejezni. De hát, igyekszek, úgy, hogy nyugalom emberek! :) <3

                        

                             Aki még nem tudná :)

Csoport megtalálható : https://www.facebook.com/groups/289153308083084/

Részlet :)

- Engedj el hülye gyerek! - csapok mérgesen a hasára. Most visszagondolva. Nem kellett volna. Olyan kemény a hasa, hogy a kezem is beletörhetne.

- Megszólaltál! - kezd el bevinni a vízbe, miközben folyamatosan röhög.

- Pff. - nézek rá szem forgatva.

- Azért 26 óra után ideje volt. - kacsint rám.

- Na kapd be. 

                       

                                    Ötödik bejegyzés

- Ki volt? - nyit be Chris.

- Nem mindegy? - vigyorodok el hirtelen.

- Nem ...

- Mért nem? - kérdezek vissza.

- Untatsz. - vigyorog rám.

- Én? Ééén ??? Te vagy az Én lakásomban, ember. Én fizetem a rezsit, meg tudod ... mindent amit kell. És, hogy még én untatlak. Pff. Te untatsz engem.

- Untatsz. 

- Te hülye vagy. - mondom a szemébe.

- Te hülye vagy. - mondja utánam. 

- Chirs. - dörzsölöm meg a halántékom.

- Chirs. - dramatizálja túl a mondatom, áhítattal tele.

- Hagyd már abba! - nézek rá mérgesen.

- Hagyd már abba! 

- Oviba vagyunk idióta? - nézek rá szem forgatva.

- Oviba vagyunk idióta? - forgatja meg ő is a szemét.

- Nem szólok hozzád.

- Nem szólok hozzád. - bólint.

Beleharapva a számba, kimentem a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét, csináltam egy tál popcorn-t és a letöltött horror filmet elkezdtem nézni. Körülbelül a felénél járhattam, 10 óra táján, amikor besüllyedt mellettem a kanapé. Már nyitottam a számat, hogy megszólaljak és elküldjem másik éghajlatra, amikor rájöttem, hogy miszerint nem beszélek vele, ha most hozzá szólnék, örök emlék maradna, ahogy a földig aláz. Igaz, nem mintha annyira foglalkoznék vele, de na. Felé döntöttem a fejem, mire kaptam egy jellegzetes Chirs kacsintást.

- Tudod kedvellek, megnéznélek alsóneműben, meg ilyenek. Hümm ... Virító bikini, esetleg pánt nélküli. Vagy várj! ... - mielőtt betudta volna fejezni, befogtam a száját a kezemmel, és a másikkal meg a nyakam előtt húzogattam a mutató ujjam, kést alakítva - ami így leírva elég nevetséges - mintha megölném magam. 

Csak röhögve leszedte a kezem a szájáról és elkezdett úgy csinálni, mintha nézné a filmet. Grimaszolva én is visszafordultam a képernyő felé. Már néztük 1 perce  - haladás-  amikor rárakta a kezét a combomra, ami a shortom által, fedetlen lett. Egy 'megöllek' nézéssel megajándékoztam, és rácsaptam a kezére. Ő meg persze visszarakta. Ezt a folyamatot eljátszottuk vagy egymilliószor, de nem unta meg egyikünk sem. Vagy is pontosítok. Én már az unalomban majdnem meghaltam, de ő persze egyáltalán nem unta, vagy nem mutatta. Részletkérdés. A menet vége pedig nekem veszteség lett, mert amikor huszadszorra csaptam volna le a kezét, ő meg húzta volna le, hirtelen rákulcsolta az ujjait az enyémre. Nem tudtam megszólalni. Azért sem, mert megfogadtam, és azért sem, mert elakadt a lélegzetem. Mielőtt bárki félre érti, nem azért, mert valamit érzek iránta. Jézusom. Eszem ágában sincs. Hanem, mert nem jutott el még az agyamig, hogy, hogy képzelte, hogy megérint, hozzámér, hozzám nyúl. Jó, jogos. Én is ugyanúgy hozzáértem, de ez akkor is más. 

Felvonva a szemöldököm ránéztem, majd ismét a tévére, mert vége lett a filmnek. Szerintem a végét vissza kell néznem, mert nagyon nem azzal voltam elfoglalva... Öhm.

- Ez fasza. - vigyorgott rám, "kedvesen".

- Igen szerintem is. - mondtam magamban.

Már rég lefürödtünk, meg én ettem még egy tállal pattogatott kukoricát amikor bementem a szobámba.

Nem tudom még most sem miért, de Chris láthatóan az ágyamban alszik.

Miután megpróbáltam a lámpa kapcsoló cseszegetését, hátha felébred,amikor a szoba közepén, a sötét szobában, a levegőben egy kéz ragadta meg a karomat. Felsikítottam.

                                  Negyedik bejegyzés

- Mizu van? - jön be a srác a szobámba, majd kacsintva körülnéz a kicsit, nagyon kupis és eléggé csajos szobában, aminek a fala, egy centimétert sem kihagyva, tele van poszterekkel. 

- Nickelback? Zara Larson? Halott pénz? Wellhello? - néz értetlenül körbe, majd szemeit rám emeli. 

- Most mi van? - emelem fel a full cap-em az asztalról, és azt felvéve középső ujjammal bemutatok neki. - Baj van velük? - nézek rá. 

-  Nehéz válaszolni miközben menőséget tettetve kapd be jelet mutatsz, és kidugod a nyelved. Egyébként. Nickelback elmegy. Nyavalygós, sírós szart nem hallgatok. A többi is oké. - ül le a babzsákfotelemre. Vagy is, nem az enyém teljesen, csak három hónapig bérlem ezt a házat. Azt nem tudom, hogy még is mit lát, de nem dugtam ki a nyelvem, annyira még nem süllyedtem le. De csak mondom. Még ... 

Visszafordultam a számítógépem elé, majd szórólapot nézegetve, elkezdtem kidolgozni a kimaradt időpontokat és a programokat, amit holnap reggel kell elküldenem az Ügynökségnek, hogy küldje el a táboroztatóknak. Miközben csak ezek a szavak jártak a fejemben :

- Reggel nyolckor reggeli, az aula mellett sorakozó.

- Fél kilenckor sorban állás a sport italokért. 

- Tíz órától délután egy óráig szörf foglalkozás. 

- Felmérés az ügyességi képességeket.

- Fagyizás.

... és így tovább. Majd akkor legyen meglepetés. Pontosítsunk. Négy és fél nap múlva. 

- Gépzseni vagy? - nézi a gépet, ahogy folyton szerkesztgetek.

- Legalább infóból jó lett az érettségim. - vonom meg a vállam.

- Már érettségiztél? - néz rám vigyorogva. Pontosan tudom, hogy csak húzza az agyam de attól még nem esik jól, kiakadok és egyből visszavágok. 

- Szerintem te még, nyolcadikban lévő ballagásodat sem élted át. - forgatom a szememet, enyhe szarkazmussal. 

- Ma nálad alszol.- jelenti ki, mire kiugrik a szemem a helyéről. 

- Valami bajod van? - nézek rá elképedve. 

- Igen, nincs hol aludnom. - dől el az ideiglenes ágyamon. 

- Ne idegesíts! Madridban laksz! Innen nem tom' mennyi órára, de nem olyan messze nem? - mondom dühösen. 

- Csajommal élek, ő meg elköltözik a családjával Los Angelesbe. - vált komolyra, de valamiért nem hiszek neki. 

- És mért  nem mész vele? Biztos jól megvagytok, nem? - kezdek el bunkó lenni.

- De, nagyon jól. Rohadtul jó vele, és maga a csaj, mindenhol. - néz a szemembe majd lassan elvigyorodik és inkább perverz vicsorrá vált át. Szememet lesütve döntöm a fejem a kezembe.

- Idióta. Szegény csaj. - motyogom. 

- Főleg, hogy nincs csajom. - nézi a reakcióm. 

- Akkor nem szegény. - válaszolok, hosszú percek után. Nem akartam kétértelmű választ adni, vagy azt mondani, hogy jó, esetleg kiakadni. Még végén olyat hisz, amit soha az életben nem kéne. 

- Most mi van? Nem akadsz ki? - néz rám csodálkozva.

- Christofer. Azt sem tudom miért állok veled szóba, úgy, hogy bocs, de nem akarok fölöslegesen elmondani valamit amit mindketten tudunk. - forgatom meg a szememet. 

- Te a kinézetemre gondolsz? - néz vigyorogva rám, majd a hasára, amiről közben a felsőt felhúzta, sokadszorra. 

- Igen, hogy milyen borzalmasan nézel ki. De ha megkérhetlek, legyél szíves nem felhúzni vagy leborotválom a hajad. - nézek rá fenyegetően. 

- Szia , mit akarsz? - kérdezem a húgomat, aki szerintem, most az egyszer az életben felhívott, miközben a mosdóban voltam. 

- Barom! Miattad kell mennem abba a nyomi táborba amit te tartasz! - ugrik nekem, de nem szó szerint. 

- Egy, ne beszélj így velem. Kettő! Ha eljössz, én komolyan elásom magam! - csukom be a szememet, elszámolva magamban tízig. 

- Nem te mondod meg mit csináljak! Jövő héten ott vagyok! És ha nem lesz helyes pasi, vagy nem jön össze a dolog Markkal, akkor meg fogod bánni, hogy belerángattál ebbe az egészbe. - nyomja ki a hívást. Kikerekedett szemekkel néztem előre. A 14 éves húgom ... aki éppen pasizni akar és kioszt és ... mi a szart gondol magáról???

Következő részből :

- Ki volt? - nyit be Chris.

- Nem mindegy? - vigyorodok el hirtelen.

- Nem...

Nem tudom még most sem miért, de Chris láthatóan az ágyamban alszik. 

                                Harmadik bejegyzés

Most, hogy hallottam, hogy bekapcsolódott a tévé, van időm pár dolgot mondani magamról. Na, ez úgy hangzott, hogy hamarosan elmondom hajam-szemem-bőröm színét 'szemforgatás' majd leírom, hogy hány éves vagyok. Na, persze. Mintha nekem arra lenne időm. Először is. Los Angelesben élek szüleimmel, vagy is nem mindig velük. Általában barátoknál lógók egy piás buli után. Esetleg simán, ha apámékkal veszekszek. Vagy is elnézést. A nevelőapámmal. Apa meghalt 2 éve.
Egyébként a nevem Jessica Walter. Huszadik életévemet járom. Fogalmam sincs merre tovább, hova vezet majd az az út amin mennem kéne. Hogy hova fogok egyetemre járni, vagy esetleg fogok-e. Régebben ügyvéd volt az álmom. Jól is keresnek, és használhatom a folyamatosan beszélő számat. De persze az, amit akarok sosem jön be. Elrontottam totálisan az érettségim. Anyáék elkönyveltek lusta, trehány, hülye, mocskos szájú, szemtelen valaminek. Inkább nem mondom ki. Elhatározták, hogy én pedig dolgozni fogok. Ha rajtuk múlik, legalább nyáron. Én persze totálisan kiakadtam. Június elsejétől augusztus végéig Spanyoban lenni. Pontosítok. Barcelonában. Egy hónapig táboroztatni fogok idegesítő embereket, aztán elutazok a város túlsó végére dolgozni egy aqua parkban majd az utolsó hónapomat is táboroztatással töltöm. Illik tudni, hogy én mindig irtóztam a gyerekektől. Rátesz egy lapáttal, hogy van egy 14 éves húgom. Most meg, eljövök egy olyan helyre, ahol tele lesz minden kisebb korúakkal. Alig várom... Ha nem fognak kicsapni az első napomon, díjat nekem! Na, hogy most már kellően jót fecsegtem és majdnem leírtam azt is, hogy milyen színű a szemem, ( mellékesen közlöm, hogy zöld ) a hajam színét és a napbarnított bőröm színét, nem is tudom mit mondjak. Ezt az évemet végig feküdtem, otthon, a jó meleg ágyban. Ittam az energia italokat, sorozatot néztem, és persze voltam kondizni. Nem tudom mi vár rám. Most, hogy találkoztam Christofer Diamonddal inkább vissza sírom az otthonom és mielőtt bármi is történne, elásnám magam, majd a síromra ráíratnám : "Jessica Walter elhunyt, mivel egy trehány, szemtelen, (amikor volt két szeme) indulatos nőstény nemű nő volt."
Nem tudom honnan jött, hogy "nőstény nem", de szokjatok hozzá, vannak furcsa dolgaim. Egyébként teljesen szingli vagyok, úgy, hogy nyugodtan csapjatok rám hím nemű pasik, mert itt vagyok! Csak viccelek. Nekem nem kell pasi, főleg nem egy nyáron megismert srác. Én beszélek ... Christofert még nem rúgtam ki.
Amúgy, szőke a hajam :D

Egyenlőre ennyit. Hosszabb részek lesznek ígérem!

                            Második bejegyzés

Megtámasztotta kezével az ajtót, majd az ajtófélfának nekidőlve nézte, ahogyan kérdőn figyelem őt. - Nem szándékozol távozni?–nézek rá fáradtan. – Ki kell dolgoznom a napi programot a táborozóknak. -Mikor lesz? – megy el mellettem majd körülnézve, bemegy az ajtón és lefekszik a fotelre. -Egy hét múlva.-csapom be dühösen az ajtót.- Na, de komolyan!-folytatom-Mit akarsz? Valami bérgyilkos vagy, hogy követsz , majd besétálsz a házamba? -Nem, nem vagyok az. De lehet, hogy tudat alatt… - vigyorog mire trappolva a konyhába megyek és töltök egy pohár vizet. -Engem meg sem kínálsz? -Van két lábad. Menj és tölts magadnak, ha kell. – biccentek a konyha felé, leülve a másik fotelbe. Csöndben néztük egymást, miközben egyfolytában kattogott az agyam. -Figyelj, ha akarnám már rég kidobtalak volna. De képzeld nem vagyok egy paraszt leszámítva veled. Ezért most vagy elmész, vagy én rángatlak ki. Dolgoznom kell.–nézek rá a fejemet masszírozva. -Tudom, hogy csak zavar, hogy piszkosul jól nézek ki. És tudom, hogy nem kell dolgoznod, csak el akarsz küldeni, mert a látványomtól felfordul a hasad, legszívesebben szerelmesen néznél a szexi felsőtestemre és az igéző szemeimre. Meg amikor szerinted megzavartalak éppen pihentél,akkor bezzeg nem akartál dolgozni. – vigyorog a szemembe. -Christofer … vagy mi az Isten a neved. –nézek rá kimeresztett szemekkel. – Maximum az undortól fordul fel a hasam. És még ha fizetnének is, soha nem néznék rád szerelmesen. – kezdem undorodva. – Persze, te magad vagy a tökély. Meg az ajándékocsomagodból kihagytad a szerénységedet. Abból aztán van neked bőven.–forgatom meg a szemem. - Nézd meg. – mosolygott, majd a fekete-fehér pólóját felhúzva, pillantást nyerhettem rendesen kidolgozott, felsőtestére. - Ez nem bizonyít semmit. -Mást szeretnél látni?-vigyorog folyamatosan. -Kössz. Inkább kihagynám.-mondom unottan, majd őt otthagyva megyek be a szobámba.

                                 Első bejegyzés

Éppen hason feküdtem a napozóágyon, kiélvezve a forró napsütést Barcelonában,amikor valaki rácsapott a seggemre. -Mi bajod van vadbarom?-néztem fel. Egy srác állt perverz vigyorral a képén előttem. Szőkés haja a szemébe hullott. Kék szemeivel huncutul nézett rám. -Bocs.. bogár volt ott.-mondta kacsintva, mire megforgattam a szemem, és visszaraktam a fejem az ágyra. -Christofer vagyok.-jelentette be. -Én meg nem kérdeztem.-vágtam rá csípőből. -Madridban élek.-kezdett bele de közbevágtam. Lendületesen felülve, leemeltem a napszemüveget a fejemről és felvont szemöldökkel a szemébe néztem. -Figyelj! Nem tudom mit akarsz, gondolom bevágódni. De hidd el, nekem ehez most nagyon nincs kedvem. Végre szabad vagyok hadd élevezzem már ki. És ha valakivel is, nem veled fogom. Mert egyből lejön, hogy egy önelégült idióta vagy.-álltam fel mire nem túl diszkréten végig mért. -Azt mondod jól nézek ki?-nézett rám vigyorogva, megmutatva ezer wattos vigyorát..,megint. -Én ilyet egy szóval sem mondtam.-tartottam fel a kezem tiltakozásképpen. -Én is ezt mondanám.-bólogatott. Összeráncolt szemöldökkel, elképedve néztem rá. -Jó.. már nagyon untatsz, és amúgy is dolgom van.-kezdtem összepakolni. Felvettem a törölközőm, majd elindultam. Szemem sarkából láttam, hogy jön mellettem. -Na és, hogy, hogy egyedül?-pillantott rám. -Dolgozok..,nyaralok.-mondtam szűkszavaúan. -Szüleid? -Otthon.-vontam meg a vállam. -Miért? -Mert nem akarok velük lenni, és ők sem velem?-nevettem fel kínosan. Biztos megérezte, hogy nem kéne vontatni a dolgot, meg egyébként is? Miért beszélek egy vadidegennel? -Mit dolgozol? -Szörfoktatás.-néztem rá mire megcsillant a szeme. -De nem szeretem a gyerekeket vagy a tizenéveseket akik elhatározzák, hogy profik lesznek.. ch.-mondom szemforgatva.-Én tanultam öt évig, úgy , hogy...-grimaszolok.-Meg egyébként is. Halál unalmas.-mondtam majd megálltam a tengerparti ház előtt. -Itt laksz?-nézett kérdőn. -Nem tudom, hogy igazat mondjak-e.-tűnődte. el.-Egy perverz idiótának?! Ide járogatnál..-nyitottam ki az ajtót. -Honnan veszed?-kérdezi nevetve. -Megérzés.-forgattam a szememet sokadszorra majd becsaptam volna az ajtót előtte. De csak ha, engedte volna...