2016. július 19., kedd

                               Kilencedik bejegyzés 


Most igazán? Nem mondok inkább én már semmit.
Elkezdődött a tábor. Most megyek reggel az első megbeszélésre. Chris nem jött a ruháiért, nem is keresett. Az igazat elmondva nem hiányzik. Leszarom.És, hogy mit csináltam a hetemnek megmaradt napjain? Szörföztem, zabáltam, filmeztem, edzettem, rászoktam a reggeli futásra, és persze pasiztam. 
Nem mondom, hogy nem volt jó Chris nélkül... De azért az rohadtul hiányzott, hogy valaki felcsessze az agyam. És ki is csinálhatná jobban mint...? Na persze, hogy csak Ő. És mielőtt sirnék (amit a jó büdös életben nem tennék meg pont érte) vagy még csöpögősebbé válna a helyzet, nyugodtan kimondhatom. Teljes mértékben nyugodt volt nélküle minden teljes napom. Christofer Diamond nélkül...
Ma jön a húgom repülővel, ezért kihagyva az első adminisztrátoros megbeszélést, mehetek érte. Marha jó. Tegnap már összepakoltam az extra nagy bőröndömet, ezért csak reggel indulás előtt, a sport táskámba beleraktam a fülhallgatót meg egy kulacs vizet, kezemben a telefonommal, és már indulhattam is. Gyalog is tudtam volna menni, de inkább ennyi cuccal a kocsimat választottam. Vagy is elnézést. A bérelt kocsimat. Beledobáltam a táskáimat a hátsó ülésre majd a legvégén a szörfdeszkámat, és indultam is.
Húsz perc kocsikázás után odaértem. Persze, hogy késtem 5 percet és legutoljára értem be.
Odasétálva a többiekhez eldöntöttem, hogy pont leszarom, hogy mi lesz rólam a benyomásuk.

- A cuccaid? - néz rám egy srác.
- Mi van a cuccommal?
- Nem hoztál cuccot? - néz rám halál komolyan.
- Képzeld én ruha nélkül megyek el egy táborba. - forgatom meg a szemem mire egy lány elneveti magát.
- Hol a cuccod?
- Most valami nyomozó vagy, vagy mi az Isten? - röhögöm el magam. - Egyébként - Billentem jobbra a fejem. - a kocsiba van.
- Betudod hozni? Vagy segítsek? Hátha nem bírod el. - kezd el pofázni.
- Szerintem kettőnk közül nem én vagyok az aki nem tudja behozni ... - nézek rá.
- Mark.
- Mark. - "fejezem" be a mondatom majd a többieket figyelmen kívül hagyva elmegyek a "cuccomért".
Vállamon az egyik táska, másik a kezemben a deszkám meg a másik kezemben. Körülbelül így megyek vissza hozzájuk.
- Hány hétre jöttél? Három? Vagy mi ez a sok cucc. - vigyorog rám, ki más, mint Mark.
- Nem. - megyek be az épületbe. Balszerencsémre persze, hogy követ.
- Akkor hányra?
- Basszus! Kezdek tőled félni. - nézek rá egy pillanatra, mérgesen. - Amúgy meg ha ennyire érdekel. Négy. - intem le, majd belépve a szobámba, rácsapom az ajtót. Még jó, hogy tudtam melyik szoba az enyém vagy eléggé beégtem volna.
Miután lepakoltam/kipakoltam, visszamentem a többiekhez. Szemem megakadt egy fiún.
- Te eddig is itt voltál? - biccentek felé mire elvigyorodik.
- Szépség, még jó, hogy észreveszel. - kacsint rám mire felfordul a gyomrom.
- Na elég legyen! Jessica hagyd békén a fiúkat. Mark és David, ti meg őt. - mutat rám a szörf programok vezetője, Thomas.
- Akkor nem csak én késtem. - fonom keresztbe a karomat, Mark szemébe nézve.
- Mint nagyon ügyesen megfigyelted. Nem. - néz rám felvont szemöldökkel mire egy "undorodok tőled" nézést kapott.
- Na akkor hányan vagyunk? - csapja össze a kezét Tom. - Jessica, Mark, Lisa, David, Ella és még majd este jön Adem. Akkor összesen három fiú, három lány. Pont jó. Úgy is párban leszünk. Meg még én. De nekem nem kell. - vicsorít rám. Ezt most nem tudom hova tenni.
- Ki kivel szeretne lenni?
- Bárki is az az Adem én vele. - teszem fel a kezem mint az első osztályosok.
- Kizárt.- szögezi le Tom.
- És miért?
- Mert.
- Na kösz szépen.
- Nincs mit. Valaki ismeri innen egymást?
- Csak én meg Adem. - mondja Ella.
- Akkor ti együtt lesztek. - jelenti ki a " kedves" vezetőnk meg sem hallva, hogy Ella még hozzá teszi, hogy egyáltalán nem akar vele lenni.
- Hogy, hogy? - súgom oda neki.
- Jártunk. - néz rám úgy, mint ha pont leszarná. De ahogy belenézek a szemébe látszik a szomorúság. Megpaskolom a vállát majd tovább hallgatom Mr. Fapofát. Igen, ez az új neve.
- Lisa és David együtt lesznek. - jelenti ki, mire becsukom a szemem.
- Baszki. - csúszik ki a számon, halkan, de még is meghallották.
- Baj van szépség? Tán velem szeretnél lenni? - vigyorog rám David.
- Nem veled. De nem is Mark-al. Semelyikőtökkel sem. Max lányokkal.
- Közös az érzés. - néz rám Mark megrökönyödve.
- Örülök. - nézek rá.
- Jessica! Nem tudom mi a bajod? Már meglehetsz 18, hogy nem ijedsz meg a fiúktól, nem de?
- De. - fordulok el majd bemegyek az épületbe.
- Hé várj! - kiállt utánam Lisa. - Figyi, mivel késtél, és két ágyas szobák vannak ... Daviddel kell lenned egy szobába. - néz rám elhúzva a száját.
- Mivan?? Le volt foglalva a szobám, és úgy volt, hogy lánnyal alszok. Na ne. Akkor alszok nálatok a földön. - kezdem hadarni.
- Tommal beszéd meg. - állít meg a beszédben, majd még utánam mond egy bocsi - t.
Rekord idő alatt futottam oda Mr. Fapofához.
- Nem. - néz rám.
- De nem is...
- Nem.
- De én nem alszom vele!
- Nem.
- Na látja Ön is azt mondja.
- Mi? Nem magázz vagy... - néz rám fenyegetően.
- Öö, oké, de nem alszok fiúval!
- Mért kéne fiúval aludnod?
- Mert Lisa azt mondta. - nézek rá értetlenül. Na, rohadt jól indul ez a tábor is. Megakad a szemem az órán. Bazdmeg! Most ér be a vonata.


Következő részből:

- Bocs.
- Van mit. - mondja, mire elröhögöm magam.
- Van kitől tanulnod.
- Van hát. - forgatja meg a szemét mire meglököm és beleesik a vízbe.
- A rohadt ...



- Mennyi??? 100 gyerek? Na jó én meghaltam Mark. Temess el. Intézd el egyedül. Én nem bírom, meghaltam. - roskadok le a homokba, mire elröhögi magát és leül mellém.
- Tudod ... utállak. - néz rám halál komolyan, mire kibuggyan belőlem a nevetés.
- Na ne nevettess. Én utállak téged.


( Javításra vár )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése