Nos a részek. Úgy terveztem, hogy 4- 5 naponta lesznek kint, de ez nem mindig fog sikerülni. Nyaralás, tábor, osztálykirándulás ... stb. De igyekszek hosszabbat írni, csak így elég nehéz, hogy már meg van a sztorinak a vége, az izgalmasabb része, egyéb részletek. Néha elég gonosz leszek, ahogy befogom fejezni. De hát, igyekszek, úgy, hogy nyugalom emberek! :) <3

                        

                             Aki még nem tudná :)

Csoport megtalálható : https://www.facebook.com/groups/289153308083084/

Részlet :)

- Engedj el hülye gyerek! - csapok mérgesen a hasára. Most visszagondolva. Nem kellett volna. Olyan kemény a hasa, hogy a kezem is beletörhetne.

- Megszólaltál! - kezd el bevinni a vízbe, miközben folyamatosan röhög.

- Pff. - nézek rá szem forgatva.

- Azért 26 óra után ideje volt. - kacsint rám.

- Na kapd be. 

                       

                                    Ötödik bejegyzés

- Ki volt? - nyit be Chris.

- Nem mindegy? - vigyorodok el hirtelen.

- Nem ...

- Mért nem? - kérdezek vissza.

- Untatsz. - vigyorog rám.

- Én? Ééén ??? Te vagy az Én lakásomban, ember. Én fizetem a rezsit, meg tudod ... mindent amit kell. És, hogy még én untatlak. Pff. Te untatsz engem.

- Untatsz. 

- Te hülye vagy. - mondom a szemébe.

- Te hülye vagy. - mondja utánam. 

- Chirs. - dörzsölöm meg a halántékom.

- Chirs. - dramatizálja túl a mondatom, áhítattal tele.

- Hagyd már abba! - nézek rá mérgesen.

- Hagyd már abba! 

- Oviba vagyunk idióta? - nézek rá szem forgatva.

- Oviba vagyunk idióta? - forgatja meg ő is a szemét.

- Nem szólok hozzád.

- Nem szólok hozzád. - bólint.

Beleharapva a számba, kimentem a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét, csináltam egy tál popcorn-t és a letöltött horror filmet elkezdtem nézni. Körülbelül a felénél járhattam, 10 óra táján, amikor besüllyedt mellettem a kanapé. Már nyitottam a számat, hogy megszólaljak és elküldjem másik éghajlatra, amikor rájöttem, hogy miszerint nem beszélek vele, ha most hozzá szólnék, örök emlék maradna, ahogy a földig aláz. Igaz, nem mintha annyira foglalkoznék vele, de na. Felé döntöttem a fejem, mire kaptam egy jellegzetes Chirs kacsintást.

- Tudod kedvellek, megnéznélek alsóneműben, meg ilyenek. Hümm ... Virító bikini, esetleg pánt nélküli. Vagy várj! ... - mielőtt betudta volna fejezni, befogtam a száját a kezemmel, és a másikkal meg a nyakam előtt húzogattam a mutató ujjam, kést alakítva - ami így leírva elég nevetséges - mintha megölném magam. 

Csak röhögve leszedte a kezem a szájáról és elkezdett úgy csinálni, mintha nézné a filmet. Grimaszolva én is visszafordultam a képernyő felé. Már néztük 1 perce  - haladás-  amikor rárakta a kezét a combomra, ami a shortom által, fedetlen lett. Egy 'megöllek' nézéssel megajándékoztam, és rácsaptam a kezére. Ő meg persze visszarakta. Ezt a folyamatot eljátszottuk vagy egymilliószor, de nem unta meg egyikünk sem. Vagy is pontosítok. Én már az unalomban majdnem meghaltam, de ő persze egyáltalán nem unta, vagy nem mutatta. Részletkérdés. A menet vége pedig nekem veszteség lett, mert amikor huszadszorra csaptam volna le a kezét, ő meg húzta volna le, hirtelen rákulcsolta az ujjait az enyémre. Nem tudtam megszólalni. Azért sem, mert megfogadtam, és azért sem, mert elakadt a lélegzetem. Mielőtt bárki félre érti, nem azért, mert valamit érzek iránta. Jézusom. Eszem ágában sincs. Hanem, mert nem jutott el még az agyamig, hogy, hogy képzelte, hogy megérint, hozzámér, hozzám nyúl. Jó, jogos. Én is ugyanúgy hozzáértem, de ez akkor is más. 

Felvonva a szemöldököm ránéztem, majd ismét a tévére, mert vége lett a filmnek. Szerintem a végét vissza kell néznem, mert nagyon nem azzal voltam elfoglalva... Öhm.

- Ez fasza. - vigyorgott rám, "kedvesen".

- Igen szerintem is. - mondtam magamban.

Már rég lefürödtünk, meg én ettem még egy tállal pattogatott kukoricát amikor bementem a szobámba.

Nem tudom még most sem miért, de Chris láthatóan az ágyamban alszik.

Miután megpróbáltam a lámpa kapcsoló cseszegetését, hátha felébred,amikor a szoba közepén, a sötét szobában, a levegőben egy kéz ragadta meg a karomat. Felsikítottam.

                                  Negyedik bejegyzés

- Mizu van? - jön be a srác a szobámba, majd kacsintva körülnéz a kicsit, nagyon kupis és eléggé csajos szobában, aminek a fala, egy centimétert sem kihagyva, tele van poszterekkel. 

- Nickelback? Zara Larson? Halott pénz? Wellhello? - néz értetlenül körbe, majd szemeit rám emeli. 

- Most mi van? - emelem fel a full cap-em az asztalról, és azt felvéve középső ujjammal bemutatok neki. - Baj van velük? - nézek rá. 

-  Nehéz válaszolni miközben menőséget tettetve kapd be jelet mutatsz, és kidugod a nyelved. Egyébként. Nickelback elmegy. Nyavalygós, sírós szart nem hallgatok. A többi is oké. - ül le a babzsákfotelemre. Vagy is, nem az enyém teljesen, csak három hónapig bérlem ezt a házat. Azt nem tudom, hogy még is mit lát, de nem dugtam ki a nyelvem, annyira még nem süllyedtem le. De csak mondom. Még ... 

Visszafordultam a számítógépem elé, majd szórólapot nézegetve, elkezdtem kidolgozni a kimaradt időpontokat és a programokat, amit holnap reggel kell elküldenem az Ügynökségnek, hogy küldje el a táboroztatóknak. Miközben csak ezek a szavak jártak a fejemben :

- Reggel nyolckor reggeli, az aula mellett sorakozó.

- Fél kilenckor sorban állás a sport italokért. 

- Tíz órától délután egy óráig szörf foglalkozás. 

- Felmérés az ügyességi képességeket.

- Fagyizás.

... és így tovább. Majd akkor legyen meglepetés. Pontosítsunk. Négy és fél nap múlva. 

- Gépzseni vagy? - nézi a gépet, ahogy folyton szerkesztgetek.

- Legalább infóból jó lett az érettségim. - vonom meg a vállam.

- Már érettségiztél? - néz rám vigyorogva. Pontosan tudom, hogy csak húzza az agyam de attól még nem esik jól, kiakadok és egyből visszavágok. 

- Szerintem te még, nyolcadikban lévő ballagásodat sem élted át. - forgatom a szememet, enyhe szarkazmussal. 

- Ma nálad alszol.- jelenti ki, mire kiugrik a szemem a helyéről. 

- Valami bajod van? - nézek rá elképedve. 

- Igen, nincs hol aludnom. - dől el az ideiglenes ágyamon. 

- Ne idegesíts! Madridban laksz! Innen nem tom' mennyi órára, de nem olyan messze nem? - mondom dühösen. 

- Csajommal élek, ő meg elköltözik a családjával Los Angelesbe. - vált komolyra, de valamiért nem hiszek neki. 

- És mért  nem mész vele? Biztos jól megvagytok, nem? - kezdek el bunkó lenni.

- De, nagyon jól. Rohadtul jó vele, és maga a csaj, mindenhol. - néz a szemembe majd lassan elvigyorodik és inkább perverz vicsorrá vált át. Szememet lesütve döntöm a fejem a kezembe.

- Idióta. Szegény csaj. - motyogom. 

- Főleg, hogy nincs csajom. - nézi a reakcióm. 

- Akkor nem szegény. - válaszolok, hosszú percek után. Nem akartam kétértelmű választ adni, vagy azt mondani, hogy jó, esetleg kiakadni. Még végén olyat hisz, amit soha az életben nem kéne. 

- Most mi van? Nem akadsz ki? - néz rám csodálkozva.

- Christofer. Azt sem tudom miért állok veled szóba, úgy, hogy bocs, de nem akarok fölöslegesen elmondani valamit amit mindketten tudunk. - forgatom meg a szememet. 

- Te a kinézetemre gondolsz? - néz vigyorogva rám, majd a hasára, amiről közben a felsőt felhúzta, sokadszorra. 

- Igen, hogy milyen borzalmasan nézel ki. De ha megkérhetlek, legyél szíves nem felhúzni vagy leborotválom a hajad. - nézek rá fenyegetően. 

- Szia , mit akarsz? - kérdezem a húgomat, aki szerintem, most az egyszer az életben felhívott, miközben a mosdóban voltam. 

- Barom! Miattad kell mennem abba a nyomi táborba amit te tartasz! - ugrik nekem, de nem szó szerint. 

- Egy, ne beszélj így velem. Kettő! Ha eljössz, én komolyan elásom magam! - csukom be a szememet, elszámolva magamban tízig. 

- Nem te mondod meg mit csináljak! Jövő héten ott vagyok! És ha nem lesz helyes pasi, vagy nem jön össze a dolog Markkal, akkor meg fogod bánni, hogy belerángattál ebbe az egészbe. - nyomja ki a hívást. Kikerekedett szemekkel néztem előre. A 14 éves húgom ... aki éppen pasizni akar és kioszt és ... mi a szart gondol magáról???

Következő részből :

- Ki volt? - nyit be Chris.

- Nem mindegy? - vigyorodok el hirtelen.

- Nem...

Nem tudom még most sem miért, de Chris láthatóan az ágyamban alszik. 

                                Harmadik bejegyzés

Most, hogy hallottam, hogy bekapcsolódott a tévé, van időm pár dolgot mondani magamról. Na, ez úgy hangzott, hogy hamarosan elmondom hajam-szemem-bőröm színét 'szemforgatás' majd leírom, hogy hány éves vagyok. Na, persze. Mintha nekem arra lenne időm. Először is. Los Angelesben élek szüleimmel, vagy is nem mindig velük. Általában barátoknál lógók egy piás buli után. Esetleg simán, ha apámékkal veszekszek. Vagy is elnézést. A nevelőapámmal. Apa meghalt 2 éve.
Egyébként a nevem Jessica Walter. Huszadik életévemet járom. Fogalmam sincs merre tovább, hova vezet majd az az út amin mennem kéne. Hogy hova fogok egyetemre járni, vagy esetleg fogok-e. Régebben ügyvéd volt az álmom. Jól is keresnek, és használhatom a folyamatosan beszélő számat. De persze az, amit akarok sosem jön be. Elrontottam totálisan az érettségim. Anyáék elkönyveltek lusta, trehány, hülye, mocskos szájú, szemtelen valaminek. Inkább nem mondom ki. Elhatározták, hogy én pedig dolgozni fogok. Ha rajtuk múlik, legalább nyáron. Én persze totálisan kiakadtam. Június elsejétől augusztus végéig Spanyoban lenni. Pontosítok. Barcelonában. Egy hónapig táboroztatni fogok idegesítő embereket, aztán elutazok a város túlsó végére dolgozni egy aqua parkban majd az utolsó hónapomat is táboroztatással töltöm. Illik tudni, hogy én mindig irtóztam a gyerekektől. Rátesz egy lapáttal, hogy van egy 14 éves húgom. Most meg, eljövök egy olyan helyre, ahol tele lesz minden kisebb korúakkal. Alig várom... Ha nem fognak kicsapni az első napomon, díjat nekem! Na, hogy most már kellően jót fecsegtem és majdnem leírtam azt is, hogy milyen színű a szemem, ( mellékesen közlöm, hogy zöld ) a hajam színét és a napbarnított bőröm színét, nem is tudom mit mondjak. Ezt az évemet végig feküdtem, otthon, a jó meleg ágyban. Ittam az energia italokat, sorozatot néztem, és persze voltam kondizni. Nem tudom mi vár rám. Most, hogy találkoztam Christofer Diamonddal inkább vissza sírom az otthonom és mielőtt bármi is történne, elásnám magam, majd a síromra ráíratnám : "Jessica Walter elhunyt, mivel egy trehány, szemtelen, (amikor volt két szeme) indulatos nőstény nemű nő volt."
Nem tudom honnan jött, hogy "nőstény nem", de szokjatok hozzá, vannak furcsa dolgaim. Egyébként teljesen szingli vagyok, úgy, hogy nyugodtan csapjatok rám hím nemű pasik, mert itt vagyok! Csak viccelek. Nekem nem kell pasi, főleg nem egy nyáron megismert srác. Én beszélek ... Christofert még nem rúgtam ki.
Amúgy, szőke a hajam :D

Egyenlőre ennyit. Hosszabb részek lesznek ígérem!

                            Második bejegyzés

Megtámasztotta kezével az ajtót, majd az ajtófélfának nekidőlve nézte, ahogyan kérdőn figyelem őt. - Nem szándékozol távozni?–nézek rá fáradtan. – Ki kell dolgoznom a napi programot a táborozóknak. -Mikor lesz? – megy el mellettem majd körülnézve, bemegy az ajtón és lefekszik a fotelre. -Egy hét múlva.-csapom be dühösen az ajtót.- Na, de komolyan!-folytatom-Mit akarsz? Valami bérgyilkos vagy, hogy követsz , majd besétálsz a házamba? -Nem, nem vagyok az. De lehet, hogy tudat alatt… - vigyorog mire trappolva a konyhába megyek és töltök egy pohár vizet. -Engem meg sem kínálsz? -Van két lábad. Menj és tölts magadnak, ha kell. – biccentek a konyha felé, leülve a másik fotelbe. Csöndben néztük egymást, miközben egyfolytában kattogott az agyam. -Figyelj, ha akarnám már rég kidobtalak volna. De képzeld nem vagyok egy paraszt leszámítva veled. Ezért most vagy elmész, vagy én rángatlak ki. Dolgoznom kell.–nézek rá a fejemet masszírozva. -Tudom, hogy csak zavar, hogy piszkosul jól nézek ki. És tudom, hogy nem kell dolgoznod, csak el akarsz küldeni, mert a látványomtól felfordul a hasad, legszívesebben szerelmesen néznél a szexi felsőtestemre és az igéző szemeimre. Meg amikor szerinted megzavartalak éppen pihentél,akkor bezzeg nem akartál dolgozni. – vigyorog a szemembe. -Christofer … vagy mi az Isten a neved. –nézek rá kimeresztett szemekkel. – Maximum az undortól fordul fel a hasam. És még ha fizetnének is, soha nem néznék rád szerelmesen. – kezdem undorodva. – Persze, te magad vagy a tökély. Meg az ajándékocsomagodból kihagytad a szerénységedet. Abból aztán van neked bőven.–forgatom meg a szemem. - Nézd meg. – mosolygott, majd a fekete-fehér pólóját felhúzva, pillantást nyerhettem rendesen kidolgozott, felsőtestére. - Ez nem bizonyít semmit. -Mást szeretnél látni?-vigyorog folyamatosan. -Kössz. Inkább kihagynám.-mondom unottan, majd őt otthagyva megyek be a szobámba.

                                 Első bejegyzés

Éppen hason feküdtem a napozóágyon, kiélvezve a forró napsütést Barcelonában,amikor valaki rácsapott a seggemre. -Mi bajod van vadbarom?-néztem fel. Egy srác állt perverz vigyorral a képén előttem. Szőkés haja a szemébe hullott. Kék szemeivel huncutul nézett rám. -Bocs.. bogár volt ott.-mondta kacsintva, mire megforgattam a szemem, és visszaraktam a fejem az ágyra. -Christofer vagyok.-jelentette be. -Én meg nem kérdeztem.-vágtam rá csípőből. -Madridban élek.-kezdett bele de közbevágtam. Lendületesen felülve, leemeltem a napszemüveget a fejemről és felvont szemöldökkel a szemébe néztem. -Figyelj! Nem tudom mit akarsz, gondolom bevágódni. De hidd el, nekem ehez most nagyon nincs kedvem. Végre szabad vagyok hadd élevezzem már ki. És ha valakivel is, nem veled fogom. Mert egyből lejön, hogy egy önelégült idióta vagy.-álltam fel mire nem túl diszkréten végig mért. -Azt mondod jól nézek ki?-nézett rám vigyorogva, megmutatva ezer wattos vigyorát..,megint. -Én ilyet egy szóval sem mondtam.-tartottam fel a kezem tiltakozásképpen. -Én is ezt mondanám.-bólogatott. Összeráncolt szemöldökkel, elképedve néztem rá. -Jó.. már nagyon untatsz, és amúgy is dolgom van.-kezdtem összepakolni. Felvettem a törölközőm, majd elindultam. Szemem sarkából láttam, hogy jön mellettem. -Na és, hogy, hogy egyedül?-pillantott rám. -Dolgozok..,nyaralok.-mondtam szűkszavaúan. -Szüleid? -Otthon.-vontam meg a vállam. -Miért? -Mert nem akarok velük lenni, és ők sem velem?-nevettem fel kínosan. Biztos megérezte, hogy nem kéne vontatni a dolgot, meg egyébként is? Miért beszélek egy vadidegennel? -Mit dolgozol? -Szörfoktatás.-néztem rá mire megcsillant a szeme. -De nem szeretem a gyerekeket vagy a tizenéveseket akik elhatározzák, hogy profik lesznek.. ch.-mondom szemforgatva.-Én tanultam öt évig, úgy , hogy...-grimaszolok.-Meg egyébként is. Halál unalmas.-mondtam majd megálltam a tengerparti ház előtt. -Itt laksz?-nézett kérdőn. -Nem tudom, hogy igazat mondjak-e.-tűnődte. el.-Egy perverz idiótának?! Ide járogatnál..-nyitottam ki az ajtót. -Honnan veszed?-kérdezi nevetve. -Megérzés.-forgattam a szememet sokadszorra majd becsaptam volna az ajtót előtte. De csak ha, engedte volna...