Hetedik bejegyzés

Lefagyva néztem, ahogyan közeledik, - Nem, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki nem tudna szörfözni. - de kár volt, mert elvesztettem az egyensúlyom és kellő egyszerűséggel elmerültem a víz alatt. Pechemre épp akkor jött egy óriási hullám, ezért fulladás híján felbuktam a felszínre, levegő után kapkodva. Chirs vigyorogva nézett, majd, ahogy a hullám engedte neki, odajött és leereszkedett ülésbe a deszkájára. Jó, az rendben van, hogy elszoktam esni, mert nem figyelek oda, de egyből feltudok jönni, de amikor Chris nyújtotta a kezét, hogy segítsen, ami egyébként tök felesleges volt, nem vette észre, hogy jön egy másik hullám ezért ő is belevágódott a vízbe. Ezek után persze én röhögőgörcsöt kaptam, ahogy a fiú prüszkölve feljön a víz felszínére, köpködi a vízet és köhög. Tudom, tudom ... meg kellett volna ütnöm a hátát vagy valami, de akkor, aznap, az egész találkozásunk miatt szívesen néztem ahogyan majdnem  szó szerint fuldokol.
- Nem vicces. - túrt bele a vízes hajába.
- Nem bizony. - nevettem el magam újra. Szúrós szemekkel nézett rám.
- Basszus ! Itt nem ér le a lábam. - nézett a vízre.
- Te hülye vagy. - nevettem folyamatosan.
- Te hülye vagy. - nézett a szemembe.
- Jézusom, ááá, nehogy elkezd. - buktam le a víz alá mire ő is lebukott és beleültett a nyakába. Na erre kíváncsi vagyok, mivel nem ér le a lába.
- Idióta! Tegyél le, elfogunk merülni.
- Cicus, ne parázz. Vízilabdás voltam. - próbál felnézni rám, de ezáltal nekem is változott a helyzetem, de így is biztosan tudom, hogy csak be akarta bizonyítani századszorra a tökéletes reklám mosolyát.
- Mi az, hogy "cicus" , ember ? Ne hívj így. Van nevem.
- Igen, Cicus. - mondta majd beledöntött a vízbe.
- Na kösz. - jövök fel a víz alól.
- Nincs mit, Cicus. - nyomatékosítja az "új" nevemet.
- Hát persze, hogy nincs. Seggfej. - biccentek, majd arcon fröcskölöm. Gondolom tudjátok mi következett ezután.

A tíz perces "egymás vízbe fullasztás" -os akciónk után, kiszörföztünk a vízből, de persze előtte mentünk még egy menetet, majd a parton sétálva, én a kedvenc mojitómat szürcsölve, Chris pedig a fagyiját nyalva beszélgettünk. Pár semmit nem érő mondat után, már nem bírtam ezért megkérdeztem.
- De mióta basszus ??
- Kb 3 éve ...
- Ja, azért vagy ennyire förtelmesen béna.
- Nem igaz, csak elakarod hitetni.
- Én csak az igazságot mondom. Egyébként. Mért nem mondtad? - nézek rá egy pillanatra.
- Mért mondanám ha még a nevedet sem tudom.

Következő részből :

- Chelsea.
-Cicus. - tűr egy hajszálat a fülem mögé, mire tehetetlenül elnevetem magam. Rajtam marad már ez a név.

- Menj el kérlek. - nézek rá.
- De miért? - néz rám zavartan.
- Mert nekem nem kell egy olyan mint, te. - nézek mélyen a szemébe mire kínosan felnevet.