2016. május 25., szerda

Nos a részek. Úgy terveztem, hogy 4- 5 naponta lesznek kint, de ez nem mindig fog sikerülni. Nyaralás, tábor, osztálykirándulás ... stb. De igyekszek hosszabbat írni, csak így elég nehéz, hogy már meg van a sztorinak a vége, az izgalmasabb része, egyéb részletek. Néha elég gonosz leszek, ahogy befogom fejezni. De hát, igyekszek, úgy, hogy nyugalom emberek! :) <3

                        


                             Aki még nem tudná :)




Részlet :)





- Engedj el hülye gyerek! - csapok mérgesen a hasára. Most visszagondolva. Nem kellett volna. Olyan kemény a hasa, hogy a kezem is beletörhetne.
- Megszólaltál! - kezd el bevinni a vízbe, miközben folyamatosan röhög.
- Pff. - nézek rá szem forgatva.
- Azért 26 óra után ideje volt. - kacsint rám.
- Na kapd be. 

                       

                                    Ötödik bejegyzés



- Ki volt? - nyit be Chris.
- Nem mindegy? - vigyorodok el hirtelen.
- Nem ...
- Mért nem? - kérdezek vissza.
- Untatsz. - vigyorog rám.
- Én? Ééén ??? Te vagy az Én lakásomban, ember. Én fizetem a rezsit, meg tudod ... mindent amit kell. És, hogy még én untatlak. Pff. Te untatsz engem.
- Untatsz. 
- Te hülye vagy. - mondom a szemébe.
- Te hülye vagy. - mondja utánam. 
- Chirs. - dörzsölöm meg a halántékom.
- Chirs. - dramatizálja túl a mondatom, áhítattal tele.
- Hagyd már abba! - nézek rá mérgesen.
- Hagyd már abba! 
- Oviba vagyunk idióta? - nézek rá szem forgatva.
- Oviba vagyunk idióta? - forgatja meg ő is a szemét.
- Nem szólok hozzád.
- Nem szólok hozzád. - bólint.

Beleharapva a számba, kimentem a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét, csináltam egy tál popcorn-t és a letöltött horror filmet elkezdtem nézni. Körülbelül a felénél járhattam, 10 óra táján, amikor besüllyedt mellettem a kanapé. Már nyitottam a számat, hogy megszólaljak és elküldjem másik éghajlatra, amikor rájöttem, hogy miszerint nem beszélek vele, ha most hozzá szólnék, örök emlék maradna, ahogy a földig aláz. Igaz, nem mintha annyira foglalkoznék vele, de na. Felé döntöttem a fejem, mire kaptam egy jellegzetes Chirs kacsintást.

- Tudod kedvellek, megnéznélek alsóneműben, meg ilyenek. Hümm ... Virító bikini, esetleg pánt nélküli. Vagy várj! ... - mielőtt betudta volna fejezni, befogtam a száját a kezemmel, és a másikkal meg a nyakam előtt húzogattam a mutató ujjam, kést alakítva - ami így leírva elég nevetséges - mintha megölném magam. 
Csak röhögve leszedte a kezem a szájáról és elkezdett úgy csinálni, mintha nézné a filmet. Grimaszolva én is visszafordultam a képernyő felé. Már néztük 1 perce  - haladás-  amikor rárakta a kezét a combomra, ami a shortom által, fedetlen lett. Egy 'megöllek' nézéssel megajándékoztam, és rácsaptam a kezére. Ő meg persze visszarakta. Ezt a folyamatot eljátszottuk vagy egymilliószor, de nem unta meg egyikünk sem. Vagy is pontosítok. Én már az unalomban majdnem meghaltam, de ő persze egyáltalán nem unta, vagy nem mutatta. Részletkérdés. A menet vége pedig nekem veszteség lett, mert amikor huszadszorra csaptam volna le a kezét, ő meg húzta volna le, hirtelen rákulcsolta az ujjait az enyémre. Nem tudtam megszólalni. Azért sem, mert megfogadtam, és azért sem, mert elakadt a lélegzetem. Mielőtt bárki félre érti, nem azért, mert valamit érzek iránta. Jézusom. Eszem ágában sincs. Hanem, mert nem jutott el még az agyamig, hogy, hogy képzelte, hogy megérint, hozzámér, hozzám nyúl. Jó, jogos. Én is ugyanúgy hozzáértem, de ez akkor is más. 
Felvonva a szemöldököm ránéztem, majd ismét a tévére, mert vége lett a filmnek. Szerintem a végét vissza kell néznem, mert nagyon nem azzal voltam elfoglalva... Öhm.
- Ez fasza. - vigyorgott rám, "kedvesen".
- Igen szerintem is. - mondtam magamban.

Már rég lefürödtünk, meg én ettem még egy tállal pattogatott kukoricát amikor bementem a szobámba.

Nem tudom még most sem miért, de Chris láthatóan az ágyamban alszik.
Miután megpróbáltam a lámpa kapcsoló cseszegetését, hátha felébred,amikor a szoba közepén, a sötét szobában, a levegőben egy kéz ragadta meg a karomat. Felsikítottam.