Hetedik bejegyzés

Lefagyva néztem, ahogyan közeledik, - Nem, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki nem tudna szörfözni. - de kár volt, mert elvesztettem az egyensúlyom és kellő egyszerűséggel elmerültem a víz alatt. Pechemre épp akkor jött egy óriási hullám, ezért fulladás híján felbuktam a felszínre, levegő után kapkodva. Chirs vigyorogva nézett, majd, ahogy a hullám engedte neki, odajött és leereszkedett ülésbe a deszkájára. Jó, az rendben van, hogy elszoktam esni, mert nem figyelek oda, de egyből feltudok jönni, de amikor Chris nyújtotta a kezét, hogy segítsen, ami egyébként tök felesleges volt, nem vette észre, hogy jön egy másik hullám ezért ő is belevágódott a vízbe. Ezek után persze én röhögőgörcsöt kaptam, ahogy a fiú prüszkölve feljön a víz felszínére, köpködi a vízet és köhög. Tudom, tudom ... meg kellett volna ütnöm a hátát vagy valami, de akkor, aznap, az egész találkozásunk miatt szívesen néztem ahogyan majdnem  szó szerint fuldokol.
- Nem vicces. - túrt bele a vízes hajába.
- Nem bizony. - nevettem el magam újra. Szúrós szemekkel nézett rám.
- Basszus ! Itt nem ér le a lábam. - nézett a vízre.
- Te hülye vagy. - nevettem folyamatosan.
- Te hülye vagy. - nézett a szemembe.
- Jézusom, ááá, nehogy elkezd. - buktam le a víz alá mire ő is lebukott és beleültett a nyakába. Na erre kíváncsi vagyok, mivel nem ér le a lába.
- Idióta! Tegyél le, elfogunk merülni.
- Cicus, ne parázz. Vízilabdás voltam. - próbál felnézni rám, de ezáltal nekem is változott a helyzetem, de így is biztosan tudom, hogy csak be akarta bizonyítani századszorra a tökéletes reklám mosolyát.
- Mi az, hogy "cicus" , ember ? Ne hívj így. Van nevem.
- Igen, Cicus. - mondta majd beledöntött a vízbe.
- Na kösz. - jövök fel a víz alól.
- Nincs mit, Cicus. - nyomatékosítja az "új" nevemet.
- Hát persze, hogy nincs. Seggfej. - biccentek, majd arcon fröcskölöm. Gondolom tudjátok mi következett ezután.

A tíz perces "egymás vízbe fullasztás" -os akciónk után, kiszörföztünk a vízből, de persze előtte mentünk még egy menetet, majd a parton sétálva, én a kedvenc mojitómat szürcsölve, Chris pedig a fagyiját nyalva beszélgettünk. Pár semmit nem érő mondat után, már nem bírtam ezért megkérdeztem.
- De mióta basszus ??
- Kb 3 éve ...
- Ja, azért vagy ennyire förtelmesen béna.
- Nem igaz, csak elakarod hitetni.
- Én csak az igazságot mondom. Egyébként. Mért nem mondtad? - nézek rá egy pillanatra.
- Mért mondanám ha még a nevedet sem tudom.

Következő részből :

- Chelsea.
-Cicus. - tűr egy hajszálat a fülem mögé, mire tehetetlenül elnevetem magam. Rajtam marad már ez a név.

- Menj el kérlek. - nézek rá.
- De miért? - néz rám zavartan.
- Mert nekem nem kell egy olyan mint, te. - nézek mélyen a szemébe mire kínosan felnevet.

                  Hatodik bejegyzés

-Fogd már be ember. Azt hiszik megöllek. - lihegte a nyakamba, amitől kirázott a hideg. Megakartam szólalni, de mégsem tettem.
- Még nem szólalsz meg? Hüm ... valaki kitartó. - lépett el tőlem, hála az égnek, majd felkapcsolva a lámpát szembe fordult. Egyből elfordultam, magamban elmondva a 'káromkodás himnuszát'. Chirs egy boxerban állt előttem, hatalmas vigyorral képén.
- Mi van nem tetszem? - tesz felém egy lépést, mire én hátárltam egy lépést.
- Aludhatunk együtt. - mosolyog rám 'ártatlanul'. - Benne vagy? Hát jó ... De ha szeretnéd lehet annál több is. - mondta ki mire beleboxoltam a hasába. Rohadt kemény.
- Fáj az igazság? Tudom, hogy tetszek ... - húzta tovább az agyam.              - Neked pedig nincs ellenedre ahogy látom. - fogta meg a karomat és az ágyhoz vezetett. Grimaszolva néztem rá, majd az éjjeliszekrényről levéve egy rágót, bevettem a számba.
- Én is kérek. A tiédből. - kacsint rám, mire becsuktam a szemem, elszámoltam tizig, majd a fürdőbe lépve, kulcsra zárva az ajtót, elkezdtem hajatmosni.
Mire már elkészültem teljesen - hajszárítás, fogmosás... stb. - és bementem a szobámba Chirs aludt. Persze, egynapos haveri valamiként, amit most magamra értettem, lefotóztam, behoztam egy matracot a vendég szobából, az ágyam mellé terítettem és lelöktem rá a Seggfejt. Igen, ez az új neve.  Az oké, hogy északa fél három van, de az nekem is durva, hogy nem ébredt fel arra, hogy valaki lelöki az ágyról. Befeküdtem az ágyamba, majd zenét bekapcsolva, elaludtam kb fél óra múlva.

Reggel, mikor lenéztem a földre nem volt ott már senki. Elkezdtem reménykedni, hogy Chris hallotta, hogy álmomban beszélek és elhagyta a terepet - egyébként nem beszélek álmomban - de sajnos amikor megéreztem az égett pirítós szagát, egyből tudtam, hogy még jelen van, sajnos. Kivánszorogva az ágyból, utam elöszőr a fürdőbe vezetett. Miután felvettem a nyári ruhám, elindultam a konyhába, ami remélem még nem égett le.
- Szia! - köszönt vigyorogva Chris, még mindig egy szál boxerben - ismétlem, szarul áll neki - majd elémrakva egy elégett pirítóst, narancslével együtt, leült velem szembe. Kimeredt szemekkel néztem a majdnem fekete kenyeret, ami már nem teljesen egy kenyérre hasonlított. Ránéztem Chirs reggeli félére, ami teljesen ép kinézetű volt. Hunyorogva néztem rá, minden utálatot beleadva.
- Baj van? Kérsz egy harikát? - nyomta az arcomhoz a tiszta vajas kenyerét. A fejemet megrázva megittam a narancslevem, majd felálva inkább kimentem az erkélyre. Mivel hamar meguntam, hogy nézem a tájat, inkább vissza mentem, és valami ehető étel reményében, kisütöttem egy csomag hasábkrumplit, meg előkerestem a ketchup - ot és elkezdtem enni, dél 1 óra környékén. Csak azért mondom az időt, mert most kelltem és hát, elég sokszor eszek ilyen kajákat reggelire, hosszú fennt maradások által, vagy esetleg reggelekbe nyúló bulik miatt.
Később, eldöntöttem, hogy kimegyek szörfözni. Felvéve az úszódresszt, ami nem teljesen olyan mint az átlagos dresszek, hanem hosszabbak, vagy is a lábamra rátapad az anyag. Na inkább hagyom. Annyi a lényeg, hogy olyan mint egy hosszú gatya, hosszú újjúval egybevarva, fürdőruha anyagú anyaggal. Na, én meg az értelmiség ...
Mikor leértem a partra, a pálmafás deszkámmal, ledobtam a cuccom egy nyugágyra, majd a kezembe véve ráhasaltam a vízre és elkezdtem evezni a kezemmel. Rááltam, amikor beljebb értem és csak élveztem a szörf tudásom - néha eléggé egósnak hangzok - .
Kinéztem a partra, láttam 10/8 as fiúkat, hogy néznek, én, ilyenkor csak rájuk vigyorgok, vagy egy 'mit akarsz?' arccal elfordulok. Most a vigyorgást választottam, kivételesen. Soha sem szoktam flörtölni, mert felesleges olyan fiúkkal akik csak egy alkalomra használnak ki, és általában az összes fiú ilyen. Teljesen tisztában vagyok róla, hogy Chirs sem kivétel, és most is furcsa, hogy még egyáltalán szóban vagyok vele.
Már egy-két órája biztos élveztem a tenger hullámait amikor megláttam egy túl ismerős alakot a parton ahogy kiabál. Csak az a gáz, hogy túl messze voltam a parttól ezért inkább hagytam a fenébe. Mikor legözelebb vissza pillantottam már befelé jött az illető. Itt döntöttem el, hogy inkább oda megyek hozzá, és nem fog kísérteni örökre a tény, hogy ha kimentem volna akkor nem fullad bele a vízbe. Amikor látta, hogy közeledek megállt, a neki csak bokáig érő vízbe, és végig elemezte, ahogyan közeledek felé. Aztán mellé értem ...
- Csak úgy ott hagysz? A semmi közepén? Milyen dolog ez te nő ??? - vágott bosszantott fejet, mire megforgattam a szemeim. Hirtelen felkapott és elkezdett befelé vinni a vízbe.
- Engedj el hülye gyerek! - csapok mérgesen a hasára. Most visszagondolva. Nem kellett volna. Olyan kemény a hasa, hogy a kezem is beletörhetne.
- Megszólaltál! - kezd el jobban bevinni a vízbe, miközben folyamatosan röhög.
- Pff. - nézek rá szem forgatva.
- Azért 26 óra után ideje volt. - kacsint rám.
- Na kapd be.
- Oké, mit? - vigyorog rám, mire kapálózva kijutok a kezei közül és visszarohanok a deszkámért, ő meg utánnam. Ráhasaltam ismét és őrült tempóval hajtottam magam egyre mélyebb vizekre. ( Mik ezek a bölcs gondolatok mostanában, jézusom ) Hátrapillantottam és azt hittem, hogy én fulladok a vízbe Chris helyett. A srác egy DESZKÁN állt.

Következő részből :
- De mióta basszus ??
- Kb 3 éve ...
- Ja, azért vagy ennyire förtelmesen béna.