Nyolcadik bejegyzése ( javítás előtti) 

* - Mért mondanám ha még a nevedet sem tudom.*

  - Az egy dolog! - nézek rá mérgesen. 

  - Ja... - mosolyog rám.

  - Rohadt gyerekes vagy.

  - Tudom.

  - Akkor mért folytatod? - nézek rá.

  - Mert élvezed?

  - Én? Én nem élvezem. 

  - De bizony. Nagyon is bejön.

  - Nem. Nem jön be.

  - Én is ezt mondanám. Cicus. - fordul felém hirtelen, ami miatt persze kilötykölődött a mojitom-ból pár csepp. 

  - Anyád a Cicus.

  - Én nem tudok róla. - gondolkozik majd elröhögi magát. 

Ezek után egyikőnk sem szólt a másikhoz, csak sétálgattunk, és leültünk egy padra. 

  - Chelsea. - bököm ki amikor már nem bírom, hogy ne szóljak hozzá és, hogy ne tudja a nevem.

  - Cicus. - tűr egy hajszálat a fülem mögé, mire tehetetlenül elnevetem magam. Rajtam marad már ez a név. 

Hirtelen valami átjárta a testemet, kiborsóztam és elkezdtem émelyegni. Nehezebben nyeltem, rohadt nagy csomót éreztem a torkomban, szinte, nem is bírtam nyelni, és nem tudtam mi történik velem. Lehet, hogy az is rátett egy lapáttal, hogy előttünk egy lánycsapat a csípőjüket ringatva vonultak el, Christ bámulva. Igaz, nem hiszem, hogy az lehetett a baj, mert 100% , hogy féltékeny nem vagyok semmilyen lány miatt, vagy fiú miatt. Na ez aztán értelmes volt... És az is biztos, hogy csak nem esett jól az innivalóm.

  - Ne érj hozzám. - mondom lassan.

  - Mi? - néz rám értetlenül.

  - Többet. Ne. Érj hozzám. - nézek a szemébe.  

  - Ö... Oké. - néz rám furcsán.

  - De ne. Oké? - nézek rá.

  - Jól vagy? 

  - Persze, de azért elég undorító, ahogy másokat bámulsz. 

  - Mi van? 

  - Ez van. Tökre megbámulsz mindenkit. Nem is érdekel téged mennyit küzdöttek az alakjukért... 

  - Na, elég. Mi a franc bajod van?

  - Neked mi a franc bajod van?

  - Én kérdeztem előbb!

  - Én meg később. 

  - Te most megtiltod nekem, hogy nézzek valakit?

  - Én nem tiltok meg semmit. Csak elmondom a véleményem.

  - Ki vagy, hogy engem fegyelmezz?

  - Senkid sem vagyok. De ezt én is kérdezhetném tőled, hiszen nálam laksz! - kiáltok rá idegesen.

  - Basszus Chelsea! Te nem nézel meg egy fiút sem? - kiabál rám.

  - Melletted nem!

  - És miért?

  - Mert én figyelembe veszlek téged! - mondom könnyezve.

  - Mindjárt el is olvadok.

  - Hajrá. Meg is halhatsz értem. - vonom meg a vállam majd elfordulok.

  - A világért se. - mondja élesen én meg összerezzenek.

  - Én se,hidd el. - állok fel, majd visszanézve rá egy pillanatra, elmegyek.

Nem, nem sírtam. Tartottam magam ahhoz, hogy Chris egy tapló köcsög paraszt és, hogy nem is ismerem. Nem tudok róla az égvilágon semmit, és ez nem is fog megváltozni. Mert nem akarom. Tuti már volt millió csaja. Nem akarok lenni neki egy a sok közül. Nem mintha ,már gondolkoztam volna ezen. Mert nem is helyes. És egyáltalán nem az én esetem.  Jó volt egy napig vele. Filmbe illő volt, hogy a tengerparton találkozok egy perverz paraszttal, beköltözik hozzám és minden happy. Csak létezik olyan fogalom, hogy valóság, és ez a valóság rohadtul nem azt akarja amit általában az egyik fél. Mert én nem tudom, hogy Chris mit akart, vagy, hogy egyáltalán akart- e valamit kezdeni. De nekem minden hátsó szándék nélkül, csak az volt a vágyam, hogy legyen egy fiú haverom, aki mindent tud rólam. És nincs meg benne a "barátok extrákkal". Ami néha egy kis vonás, és már is beleszeret a másikba az egyik fél. Nem az, hogy eddig nem volt fiúhaverom. De ez más lett volna. Ezt csak egy nyári havernak néztem volna. Főleg, hogy idevalósi. 

Este felé csöngettek. Gondoltam, hogy Ő lesz, de kitártam az ajtót. 

- Menj el kérlek. - nézek rá.

- De miért? - néz rám zavartan.

- Mert nekem nem kell egy olyan mint, te. - nézek mélyen a szemébe mire kínosan felnevet.

- Mért lennék én valaki neked?

- Már lehetnék egyik legjobb barátom, ha nem lennél egy gyerekes köcsög.

- Bocs, hogy élek. Ja, és, hogy nézem a csajokat. - néz mélyen a szemembe mosolyogva, mire megforgatom a szemeim. 

- A cuccaid még itt vannak. - nézek hátra.

- Leszarom. - legyint majd elmegy. Hiába kiáltom még utána, hogy ide már nem jöhet, leszarja. 

Következő részből: 

Elkezdődött a tábor. Most megyek reggel az első megbeszélésre. Chris nem jött a ruháiért, nem is keresett. Az igazat elmondva nem hiányzik. Leszarom.