Második bejegyzés

Megtámasztotta kezével az ajtót, majd az ajtófélfának nekidőlve nézte, ahogyan kérdőn figyelem őt. - Nem szándékozol távozni?–nézek rá fáradtan. – Ki kell dolgoznom a napi programot a táborozóknak. -Mikor lesz? – megy el mellettem majd körülnézve, bemegy az ajtón és lefekszik a fotelre. -Egy hét múlva.-csapom be dühösen az ajtót.- Na, de komolyan!-folytatom-Mit akarsz? Valami bérgyilkos vagy, hogy követsz , majd besétálsz a házamba? -Nem, nem vagyok az. De lehet, hogy tudat alatt… - vigyorog mire trappolva a konyhába megyek és töltök egy pohár vizet. -Engem meg sem kínálsz? -Van két lábad. Menj és tölts magadnak, ha kell. – biccentek a konyha felé, leülve a másik fotelbe. Csöndben néztük egymást, miközben egyfolytában kattogott az agyam. -Figyelj, ha akarnám már rég kidobtalak volna. De képzeld nem vagyok egy paraszt leszámítva veled. Ezért most vagy elmész, vagy én rángatlak ki. Dolgoznom kell.–nézek rá a fejemet masszírozva. -Tudom, hogy csak zavar, hogy piszkosul jól nézek ki. És tudom, hogy nem kell dolgoznod, csak el akarsz küldeni, mert a látványomtól felfordul a hasad, legszívesebben szerelmesen néznél a szexi felsőtestemre és az igéző szemeimre. Meg amikor szerinted megzavartalak éppen pihentél,akkor bezzeg nem akartál dolgozni. – vigyorog a szemembe. -Christofer … vagy mi az Isten a neved. –nézek rá kimeresztett szemekkel. – Maximum az undortól fordul fel a hasam. És még ha fizetnének is, soha nem néznék rád szerelmesen. – kezdem undorodva. – Persze, te magad vagy a tökély. Meg az ajándékocsomagodból kihagytad a szerénységedet. Abból aztán van neked bőven.–forgatom meg a szemem. - Nézd meg. – mosolygott, majd a fekete-fehér pólóját felhúzva, pillantást nyerhettem rendesen kidolgozott, felsőtestére. - Ez nem bizonyít semmit. -Mást szeretnél látni?-vigyorog folyamatosan. -Kössz. Inkább kihagynám.-mondom unottan, majd őt otthagyva megyek be a szobámba.