Kilencedik bejegyzés 

Most igazán? Nem mondok inkább én már semmit.

Elkezdődött a tábor. Most megyek reggel az első megbeszélésre. Chris nem jött a ruháiért, nem is keresett. Az igazat elmondva nem hiányzik. Leszarom.És, hogy mit csináltam a hetemnek megmaradt napjain? Szörföztem, zabáltam, filmeztem, edzettem, rászoktam a reggeli futásra, és persze pasiztam. 

Nem mondom, hogy nem volt jó Chris nélkül... De azért az rohadtul hiányzott, hogy valaki felcsessze az agyam. És ki is csinálhatná jobban mint...? Na persze, hogy csak Ő. És mielőtt sirnék (amit a jó büdös életben nem tennék meg pont érte) vagy még csöpögősebbé válna a helyzet, nyugodtan kimondhatom. Teljes mértékben nyugodt volt nélküle minden teljes napom. Christofer Diamond nélkül...

Ma jön a húgom repülővel, ezért kihagyva az első adminisztrátoros megbeszélést, mehetek érte. Marha jó. Tegnap már összepakoltam az extra nagy bőröndömet, ezért csak reggel indulás előtt, a sport táskámba beleraktam a fülhallgatót meg egy kulacs vizet, kezemben a telefonommal, és már indulhattam is. Gyalog is tudtam volna menni, de inkább ennyi cuccal a kocsimat választottam. Vagy is elnézést. A bérelt kocsimat. Beledobáltam a táskáimat a hátsó ülésre majd a legvégén a szörfdeszkámat, és indultam is.

Húsz perc kocsikázás után odaértem. Persze, hogy késtem 5 percet és legutoljára értem be.

Odasétálva a többiekhez eldöntöttem, hogy pont leszarom, hogy mi lesz rólam a benyomásuk.

- A cuccaid? - néz rám egy srác.

- Mi van a cuccommal?

- Nem hoztál cuccot? - néz rám halál komolyan.

- Képzeld én ruha nélkül megyek el egy táborba. - forgatom meg a szemem mire egy lány elneveti magát.

- Hol a cuccod?

- Most valami nyomozó vagy, vagy mi az Isten? - röhögöm el magam. - Egyébként - Billentem jobbra a fejem. - a kocsiba van.

- Betudod hozni? Vagy segítsek? Hátha nem bírod el. - kezd el pofázni.

- Szerintem kettőnk közül nem én vagyok az aki nem tudja behozni ... - nézek rá.

- Mark.

- Mark. - "fejezem" be a mondatom majd a többieket figyelmen kívül hagyva elmegyek a "cuccomért".

Vállamon az egyik táska, másik a kezemben a deszkám meg a másik kezemben. Körülbelül így megyek vissza hozzájuk.

- Hány hétre jöttél? Három? Vagy mi ez a sok cucc. - vigyorog rám, ki más, mint Mark.

- Nem. - megyek be az épületbe. Balszerencsémre persze, hogy követ.

- Akkor hányra?

- Basszus! Kezdek tőled félni. - nézek rá egy pillanatra, mérgesen. - Amúgy meg ha ennyire érdekel. Négy. - intem le, majd belépve a szobámba, rácsapom az ajtót. Még jó, hogy tudtam melyik szoba az enyém vagy eléggé beégtem volna.

Miután lepakoltam/kipakoltam, visszamentem a többiekhez. Szemem megakadt egy fiún.

- Te eddig is itt voltál? - biccentek felé mire elvigyorodik.

- Szépség, még jó, hogy észreveszel. - kacsint rám mire felfordul a gyomrom.

- Na elég legyen! Jessica hagyd békén a fiúkat. Mark és David, ti meg őt. - mutat rám a szörf programok vezetője, Thomas.

- Akkor nem csak én késtem. - fonom keresztbe a karomat, Mark szemébe nézve.

- Mint nagyon ügyesen megfigyelted. Nem. - néz rám felvont szemöldökkel mire egy "undorodok tőled" nézést kapott.

- Na akkor hányan vagyunk? - csapja össze a kezét Tom. - Jessica, Mark, Lisa, David, Ella és még majd este jön Adem. Akkor összesen három fiú, három lány. Pont jó. Úgy is párban leszünk. Meg még én. De nekem nem kell. - vicsorít rám. Ezt most nem tudom hova tenni.

- Ki kivel szeretne lenni?

- Bárki is az az Adem én vele. - teszem fel a kezem mint az első osztályosok.

- Kizárt.- szögezi le Tom.

- És miért?

- Mert.

- Na kösz szépen.

- Nincs mit. Valaki ismeri innen egymást?

- Csak én meg Adem. - mondja Ella.

- Akkor ti együtt lesztek. - jelenti ki a " kedves" vezetőnk meg sem hallva, hogy Ella még hozzá teszi, hogy egyáltalán nem akar vele lenni.

- Hogy, hogy? - súgom oda neki.

- Jártunk. - néz rám úgy, mint ha pont leszarná. De ahogy belenézek a szemébe látszik a szomorúság. Megpaskolom a vállát majd tovább hallgatom Mr. Fapofát. Igen, ez az új neve.

- Lisa és David együtt lesznek. - jelenti ki, mire becsukom a szemem.

- Baszki. - csúszik ki a számon, halkan, de még is meghallották.

- Baj van szépség? Tán velem szeretnél lenni? - vigyorog rám David.

- Nem veled. De nem is Mark-al. Semelyikőtökkel sem. Max lányokkal.

- Közös az érzés. - néz rám Mark megrökönyödve.

- Örülök. - nézek rá.

- Jessica! Nem tudom mi a bajod? Már meglehetsz 18, hogy nem ijedsz meg a fiúktól, nem de?

- De. - fordulok el majd bemegyek az épületbe.

- Hé várj! - kiállt utánam Lisa. - Figyi, mivel késtél, és két ágyas szobák vannak ... Daviddel kell lenned egy szobába. - néz rám elhúzva a száját.

- Mivan?? Le volt foglalva a szobám, és úgy volt, hogy lánnyal alszok. Na ne. Akkor alszok nálatok a földön. - kezdem hadarni.

- Tommal beszéd meg. - állít meg a beszédben, majd még utánam mond egy bocsi - t.

Rekord idő alatt futottam oda Mr. Fapofához.

- Nem. - néz rám.

- De nem is...

- Nem.

- De én nem alszom vele!

- Nem.

- Na látja Ön is azt mondja.

- Mi? Nem magázz vagy... - néz rám fenyegetően.

- Öö, oké, de nem alszok fiúval!

- Mért kéne fiúval aludnod?

- Mert Lisa azt mondta. - nézek rá értetlenül. Na, rohadt jól indul ez a tábor is. Megakad a szemem az órán. Bazdmeg! Most ér be a vonata.

Következő részből:

- Bocs.

- Van mit. - mondja, mire elröhögöm magam.

- Van kitől tanulnod.

- Van hát. - forgatja meg a szemét mire meglököm és beleesik a vízbe.

- A rohadt ...

- Mennyi??? 100 gyerek? Na jó én meghaltam Mark. Temess el. Intézd el egyedül. Én nem bírom, meghaltam. - roskadok le a homokba, mire elröhögi magát és leül mellém.

- Tudod ... utállak. - néz rám halál komolyan, mire kibuggyan belőlem a nevetés.

- Na ne nevettess. Én utállak téged.

( Javításra vár )

                                 Nyolcadik bejegyzése ( javítás előtti) 

* - Mért mondanám ha még a nevedet sem tudom.*

  - Az egy dolog! - nézek rá mérgesen. 

  - Ja... - mosolyog rám.

  - Rohadt gyerekes vagy.

  - Tudom.

  - Akkor mért folytatod? - nézek rá.

  - Mert élvezed?

  - Én? Én nem élvezem. 

  - De bizony. Nagyon is bejön.

  - Nem. Nem jön be.

  - Én is ezt mondanám. Cicus. - fordul felém hirtelen, ami miatt persze kilötykölődött a mojitom-ból pár csepp. 

  - Anyád a Cicus.

  - Én nem tudok róla. - gondolkozik majd elröhögi magát. 

Ezek után egyikőnk sem szólt a másikhoz, csak sétálgattunk, és leültünk egy padra. 

  - Chelsea. - bököm ki amikor már nem bírom, hogy ne szóljak hozzá és, hogy ne tudja a nevem.

  - Cicus. - tűr egy hajszálat a fülem mögé, mire tehetetlenül elnevetem magam. Rajtam marad már ez a név. 

Hirtelen valami átjárta a testemet, kiborsóztam és elkezdtem émelyegni. Nehezebben nyeltem, rohadt nagy csomót éreztem a torkomban, szinte, nem is bírtam nyelni, és nem tudtam mi történik velem. Lehet, hogy az is rátett egy lapáttal, hogy előttünk egy lánycsapat a csípőjüket ringatva vonultak el, Christ bámulva. Igaz, nem hiszem, hogy az lehetett a baj, mert 100% , hogy féltékeny nem vagyok semmilyen lány miatt, vagy fiú miatt. Na ez aztán értelmes volt... És az is biztos, hogy csak nem esett jól az innivalóm.

  - Ne érj hozzám. - mondom lassan.

  - Mi? - néz rám értetlenül.

  - Többet. Ne. Érj hozzám. - nézek a szemébe.  

  - Ö... Oké. - néz rám furcsán.

  - De ne. Oké? - nézek rá.

  - Jól vagy? 

  - Persze, de azért elég undorító, ahogy másokat bámulsz. 

  - Mi van? 

  - Ez van. Tökre megbámulsz mindenkit. Nem is érdekel téged mennyit küzdöttek az alakjukért... 

  - Na, elég. Mi a franc bajod van?

  - Neked mi a franc bajod van?

  - Én kérdeztem előbb!

  - Én meg később. 

  - Te most megtiltod nekem, hogy nézzek valakit?

  - Én nem tiltok meg semmit. Csak elmondom a véleményem.

  - Ki vagy, hogy engem fegyelmezz?

  - Senkid sem vagyok. De ezt én is kérdezhetném tőled, hiszen nálam laksz! - kiáltok rá idegesen.

  - Basszus Chelsea! Te nem nézel meg egy fiút sem? - kiabál rám.

  - Melletted nem!

  - És miért?

  - Mert én figyelembe veszlek téged! - mondom könnyezve.

  - Mindjárt el is olvadok.

  - Hajrá. Meg is halhatsz értem. - vonom meg a vállam majd elfordulok.

  - A világért se. - mondja élesen én meg összerezzenek.

  - Én se,hidd el. - állok fel, majd visszanézve rá egy pillanatra, elmegyek.

Nem, nem sírtam. Tartottam magam ahhoz, hogy Chris egy tapló köcsög paraszt és, hogy nem is ismerem. Nem tudok róla az égvilágon semmit, és ez nem is fog megváltozni. Mert nem akarom. Tuti már volt millió csaja. Nem akarok lenni neki egy a sok közül. Nem mintha ,már gondolkoztam volna ezen. Mert nem is helyes. És egyáltalán nem az én esetem.  Jó volt egy napig vele. Filmbe illő volt, hogy a tengerparton találkozok egy perverz paraszttal, beköltözik hozzám és minden happy. Csak létezik olyan fogalom, hogy valóság, és ez a valóság rohadtul nem azt akarja amit általában az egyik fél. Mert én nem tudom, hogy Chris mit akart, vagy, hogy egyáltalán akart- e valamit kezdeni. De nekem minden hátsó szándék nélkül, csak az volt a vágyam, hogy legyen egy fiú haverom, aki mindent tud rólam. És nincs meg benne a "barátok extrákkal". Ami néha egy kis vonás, és már is beleszeret a másikba az egyik fél. Nem az, hogy eddig nem volt fiúhaverom. De ez más lett volna. Ezt csak egy nyári havernak néztem volna. Főleg, hogy idevalósi. 

Este felé csöngettek. Gondoltam, hogy Ő lesz, de kitártam az ajtót. 

- Menj el kérlek. - nézek rá.

- De miért? - néz rám zavartan.

- Mert nekem nem kell egy olyan mint, te. - nézek mélyen a szemébe mire kínosan felnevet.

- Mért lennék én valaki neked?

- Már lehetnék egyik legjobb barátom, ha nem lennél egy gyerekes köcsög.

- Bocs, hogy élek. Ja, és, hogy nézem a csajokat. - néz mélyen a szemembe mosolyogva, mire megforgatom a szemeim. 

- A cuccaid még itt vannak. - nézek hátra.

- Leszarom. - legyint majd elmegy. Hiába kiáltom még utána, hogy ide már nem jöhet, leszarja. 

Következő részből: 

Elkezdődött a tábor. Most megyek reggel az első megbeszélésre. Chris nem jött a ruháiért, nem is keresett. Az igazat elmondva nem hiányzik. Leszarom.

                          ~Fejlemény~

Sziasztok! Pár napja már próbálom felrakni a részeket. Nem tudom, hogy gépi hiba-e, vagy csak valami rendszer hiba. Én holnap elmegyek egy táborba ezért csak ha ma nem sikerül felraknom két részt, akkor jövő szombaton lesz, azaz egy hét múlva. Én majd pénteken érek haza, táborba nincsen wifi, mobil netem-mel  meg ott nem tudok, és őszintén nem is szeretnék majd írni :D. Ha ma nem érkezik meg a rész ( ami miatt legalább nyolcan rám írtatok privátban, hogy mikor jön) jövő szombaton érkezik. Addig is kitartás!

                 Hetedik bejegyzés

Lefagyva néztem, ahogyan közeledik, - Nem, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki nem tudna szörfözni. - de kár volt, mert elvesztettem az egyensúlyom és kellő egyszerűséggel elmerültem a víz alatt. Pechemre épp akkor jött egy óriási hullám, ezért fulladás híján felbuktam a felszínre, levegő után kapkodva. Chirs vigyorogva nézett, majd, ahogy a hullám engedte neki, odajött és leereszkedett ülésbe a deszkájára. Jó, az rendben van, hogy elszoktam esni, mert nem figyelek oda, de egyből feltudok jönni, de amikor Chris nyújtotta a kezét, hogy segítsen, ami egyébként tök felesleges volt, nem vette észre, hogy jön egy másik hullám ezért ő is belevágódott a vízbe. Ezek után persze én röhögőgörcsöt kaptam, ahogy a fiú prüszkölve feljön a víz felszínére, köpködi a vízet és köhög. Tudom, tudom ... meg kellett volna ütnöm a hátát vagy valami, de akkor, aznap, az egész találkozásunk miatt szívesen néztem ahogyan majdnem  szó szerint fuldokol.
- Nem vicces. - túrt bele a vízes hajába.
- Nem bizony. - nevettem el magam újra. Szúrós szemekkel nézett rám.
- Basszus ! Itt nem ér le a lábam. - nézett a vízre.
- Te hülye vagy. - nevettem folyamatosan.
- Te hülye vagy. - nézett a szemembe.
- Jézusom, ááá, nehogy elkezd. - buktam le a víz alá mire ő is lebukott és beleültett a nyakába. Na erre kíváncsi vagyok, mivel nem ér le a lába.
- Idióta! Tegyél le, elfogunk merülni.
- Cicus, ne parázz. Vízilabdás voltam. - próbál felnézni rám, de ezáltal nekem is változott a helyzetem, de így is biztosan tudom, hogy csak be akarta bizonyítani századszorra a tökéletes reklám mosolyát.
- Mi az, hogy "cicus" , ember ? Ne hívj így. Van nevem.
- Igen, Cicus. - mondta majd beledöntött a vízbe.
- Na kösz. - jövök fel a víz alól.
- Nincs mit, Cicus. - nyomatékosítja az "új" nevemet.
- Hát persze, hogy nincs. Seggfej. - biccentek, majd arcon fröcskölöm. Gondolom tudjátok mi következett ezután.

A tíz perces "egymás vízbe fullasztás" -os akciónk után, kiszörföztünk a vízből, de persze előtte mentünk még egy menetet, majd a parton sétálva, én a kedvenc mojitómat szürcsölve, Chris pedig a fagyiját nyalva beszélgettünk. Pár semmit nem érő mondat után, már nem bírtam ezért megkérdeztem.
- De mióta basszus ??
- Kb 3 éve ...
- Ja, azért vagy ennyire förtelmesen béna.
- Nem igaz, csak elakarod hitetni.
- Én csak az igazságot mondom. Egyébként. Mért nem mondtad? - nézek rá egy pillanatra.
- Mért mondanám ha még a nevedet sem tudom.

Következő részből :

- Chelsea.
-Cicus. - tűr egy hajszálat a fülem mögé, mire tehetetlenül elnevetem magam. Rajtam marad már ez a név.

- Menj el kérlek. - nézek rá.
- De miért? - néz rám zavartan.
- Mert nekem nem kell egy olyan mint, te. - nézek mélyen a szemébe mire kínosan felnevet.

                  Hatodik bejegyzés

-Fogd már be ember. Azt hiszik megöllek. - lihegte a nyakamba, amitől kirázott a hideg. Megakartam szólalni, de mégsem tettem.
- Még nem szólalsz meg? Hüm ... valaki kitartó. - lépett el tőlem, hála az égnek, majd felkapcsolva a lámpát szembe fordult. Egyből elfordultam, magamban elmondva a 'káromkodás himnuszát'. Chirs egy boxerban állt előttem, hatalmas vigyorral képén.
- Mi van nem tetszem? - tesz felém egy lépést, mire én hátárltam egy lépést.
- Aludhatunk együtt. - mosolyog rám 'ártatlanul'. - Benne vagy? Hát jó ... De ha szeretnéd lehet annál több is. - mondta ki mire beleboxoltam a hasába. Rohadt kemény.
- Fáj az igazság? Tudom, hogy tetszek ... - húzta tovább az agyam.              - Neked pedig nincs ellenedre ahogy látom. - fogta meg a karomat és az ágyhoz vezetett. Grimaszolva néztem rá, majd az éjjeliszekrényről levéve egy rágót, bevettem a számba.
- Én is kérek. A tiédből. - kacsint rám, mire becsuktam a szemem, elszámoltam tizig, majd a fürdőbe lépve, kulcsra zárva az ajtót, elkezdtem hajatmosni.
Mire már elkészültem teljesen - hajszárítás, fogmosás... stb. - és bementem a szobámba Chirs aludt. Persze, egynapos haveri valamiként, amit most magamra értettem, lefotóztam, behoztam egy matracot a vendég szobából, az ágyam mellé terítettem és lelöktem rá a Seggfejt. Igen, ez az új neve.  Az oké, hogy északa fél három van, de az nekem is durva, hogy nem ébredt fel arra, hogy valaki lelöki az ágyról. Befeküdtem az ágyamba, majd zenét bekapcsolva, elaludtam kb fél óra múlva.

Reggel, mikor lenéztem a földre nem volt ott már senki. Elkezdtem reménykedni, hogy Chris hallotta, hogy álmomban beszélek és elhagyta a terepet - egyébként nem beszélek álmomban - de sajnos amikor megéreztem az égett pirítós szagát, egyből tudtam, hogy még jelen van, sajnos. Kivánszorogva az ágyból, utam elöszőr a fürdőbe vezetett. Miután felvettem a nyári ruhám, elindultam a konyhába, ami remélem még nem égett le.
- Szia! - köszönt vigyorogva Chris, még mindig egy szál boxerben - ismétlem, szarul áll neki - majd elémrakva egy elégett pirítóst, narancslével együtt, leült velem szembe. Kimeredt szemekkel néztem a majdnem fekete kenyeret, ami már nem teljesen egy kenyérre hasonlított. Ránéztem Chirs reggeli félére, ami teljesen ép kinézetű volt. Hunyorogva néztem rá, minden utálatot beleadva.
- Baj van? Kérsz egy harikát? - nyomta az arcomhoz a tiszta vajas kenyerét. A fejemet megrázva megittam a narancslevem, majd felálva inkább kimentem az erkélyre. Mivel hamar meguntam, hogy nézem a tájat, inkább vissza mentem, és valami ehető étel reményében, kisütöttem egy csomag hasábkrumplit, meg előkerestem a ketchup - ot és elkezdtem enni, dél 1 óra környékén. Csak azért mondom az időt, mert most kelltem és hát, elég sokszor eszek ilyen kajákat reggelire, hosszú fennt maradások által, vagy esetleg reggelekbe nyúló bulik miatt.
Később, eldöntöttem, hogy kimegyek szörfözni. Felvéve az úszódresszt, ami nem teljesen olyan mint az átlagos dresszek, hanem hosszabbak, vagy is a lábamra rátapad az anyag. Na inkább hagyom. Annyi a lényeg, hogy olyan mint egy hosszú gatya, hosszú újjúval egybevarva, fürdőruha anyagú anyaggal. Na, én meg az értelmiség ...
Mikor leértem a partra, a pálmafás deszkámmal, ledobtam a cuccom egy nyugágyra, majd a kezembe véve ráhasaltam a vízre és elkezdtem evezni a kezemmel. Rááltam, amikor beljebb értem és csak élveztem a szörf tudásom - néha eléggé egósnak hangzok - .
Kinéztem a partra, láttam 10/8 as fiúkat, hogy néznek, én, ilyenkor csak rájuk vigyorgok, vagy egy 'mit akarsz?' arccal elfordulok. Most a vigyorgást választottam, kivételesen. Soha sem szoktam flörtölni, mert felesleges olyan fiúkkal akik csak egy alkalomra használnak ki, és általában az összes fiú ilyen. Teljesen tisztában vagyok róla, hogy Chirs sem kivétel, és most is furcsa, hogy még egyáltalán szóban vagyok vele.
Már egy-két órája biztos élveztem a tenger hullámait amikor megláttam egy túl ismerős alakot a parton ahogy kiabál. Csak az a gáz, hogy túl messze voltam a parttól ezért inkább hagytam a fenébe. Mikor legözelebb vissza pillantottam már befelé jött az illető. Itt döntöttem el, hogy inkább oda megyek hozzá, és nem fog kísérteni örökre a tény, hogy ha kimentem volna akkor nem fullad bele a vízbe. Amikor látta, hogy közeledek megállt, a neki csak bokáig érő vízbe, és végig elemezte, ahogyan közeledek felé. Aztán mellé értem ...
- Csak úgy ott hagysz? A semmi közepén? Milyen dolog ez te nő ??? - vágott bosszantott fejet, mire megforgattam a szemeim. Hirtelen felkapott és elkezdett befelé vinni a vízbe.
- Engedj el hülye gyerek! - csapok mérgesen a hasára. Most visszagondolva. Nem kellett volna. Olyan kemény a hasa, hogy a kezem is beletörhetne.
- Megszólaltál! - kezd el jobban bevinni a vízbe, miközben folyamatosan röhög.
- Pff. - nézek rá szem forgatva.
- Azért 26 óra után ideje volt. - kacsint rám.
- Na kapd be.
- Oké, mit? - vigyorog rám, mire kapálózva kijutok a kezei közül és visszarohanok a deszkámért, ő meg utánnam. Ráhasaltam ismét és őrült tempóval hajtottam magam egyre mélyebb vizekre. ( Mik ezek a bölcs gondolatok mostanában, jézusom ) Hátrapillantottam és azt hittem, hogy én fulladok a vízbe Chris helyett. A srác egy DESZKÁN állt.

Következő részből :
- De mióta basszus ??
- Kb 3 éve ...
- Ja, azért vagy ennyire förtelmesen béna.

Nos a részek. Úgy terveztem, hogy 4- 5 naponta lesznek kint, de ez nem mindig fog sikerülni. Nyaralás, tábor, osztálykirándulás ... stb. De igyekszek hosszabbat írni, csak így elég nehéz, hogy már meg van a sztorinak a vége, az izgalmasabb része, egyéb részletek. Néha elég gonosz leszek, ahogy befogom fejezni. De hát, igyekszek, úgy, hogy nyugalom emberek! :) <3

                        

                             Aki még nem tudná :)

Csoport megtalálható : https://www.facebook.com/groups/289153308083084/

Részlet :)

- Engedj el hülye gyerek! - csapok mérgesen a hasára. Most visszagondolva. Nem kellett volna. Olyan kemény a hasa, hogy a kezem is beletörhetne.

- Megszólaltál! - kezd el bevinni a vízbe, miközben folyamatosan röhög.

- Pff. - nézek rá szem forgatva.

- Azért 26 óra után ideje volt. - kacsint rám.

- Na kapd be.